Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
A vizeleti szervek bántalmai - I. Szakasz. A vesék bántalmai
94 A vizeleti szervek bántalmai. Mint a vízkór magyarázatánál az uraemia értelmezésére felmerült nézetekre is csak azt mondhatjuk, miszerint az uraemia valószínűleg különböző viszonyok által lehet feltételezve; valamennyi eset magyarázatára a felhozott elmeletek egyike sem képes, de érvényesülhet bizonyos körülmények között azok mindegyike kiUön-kulön, vagy együtt, bár az esetek nagy részében, a vizelet alkatrészeinek a vérben és szövetekben történő felhalmozódását tátijuk leginkább az uraemia előidézőjének. f) A bal szívgyortirocsnak tágulata és túltengése. Már rég ismeretes, miszerint vesebántalmakban szenvedőknél feltűnő gyakran találni a bal szívgyomrocsnak egyszerű, vagy tágidattal párosult túltengését, úgy hogy e két körülmény közti összefüggésre már Bright figyelmeztetett. Nagyobb hangsúlyozással tette ezt Traube s bár az óta több oldalról lett eme viszonynak magyarázata megkísértve, még ma sem rendelkezünk oly értelmezéssel, mely minden esetben kielégítőleg felderítené ama viszonyt, mely a vesebántalom és a szív túltengése között fenforog. Valószínűleg e tekintetben is áll az, mit már előbbi fejezetekben is volt alkalmunk többször kimutatni, hogy valamely jelenség több tényezőnek lehet következménye és épen e miatt nem sikerülhet annak kizárólag egy szempontból való magyarázata. Traube a szóban forgó szívtúltengést abból vélte magyarázhatni, hogy a szívnek nagyobb munkát kell végeznie, mivel a vese szövetének és edényeinek elpusztulása által a vérnek f'olyadékvesztessége kevesbedett, és mivel a vérnek az üterekből a visszerekbe való áramlása meg van akadályozva; mindkét körülmény a vérnyomás fokozódását, ez pedig az szív elé háramló akadályok nagyobbodását, ezek a szív nagyobb munkáját s ezzel annak lúltengését vonják maguk után. — E nézet különösen a miatt nem tarthatta magát, mivel a bal szív túltengését épen azon vesebántalmaknál találni legállandóbban és legjobban kifejezve, melyeknél a vizelet elválasztása legkevésbbé van csökkenve, t. i. a zsugorvesénél. Újabb észlelők (Cohnheim és Lichtheim) vizsgálatai ellene szólnak ugyan annak, mintha bármily módon előidézett hvdraemicus plethora képes volna a vérnyomást és így a szív munkáját is fokozni, de megengedik azt, hogy a vese apróbb litereitől a peripheria (glomerulusok) felé eső vér keringési zavarok (1. a későbbi fejezetek kórboncztani változásait), képesek a vérnyomást növelni és így a szív túltengését is előidézni. Bármily tetszetős is ezen elmélet az első pillanatra, mégis gátolja annak általánosítását ama körülmény, hogy eddig — daczára az ez irányban tett kísérletnek — nincs bebizonyítva, ha váljon a veseüterek összenyomása képes-e szívtúltengést előidézni, sőt a kísérletek nagyobb száma határozottan eme felvétel helyessége ellen szól. Voltak és vannak észlelők (Gull, Sutton, Debove, Leyden), kik a szívtúltengést nem a vese bántalmából, hanem mindkettőt az edények megbetegedéséből (ai-terio-capillary-fibrosis) származtatják. Habár nem lehet tagadni, hogy az üterek általános keményedése (sclerosis), a mennyiben ez a vese ütereire is elterjed, szívtúltengést és vesebántalmat egyidejűleg is okozhat, a mint azt
