Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az emésztő szervek bántalmai - VII. Szakasz. A máj és epeutak bántalmai
Epekövek. Epeközsdba. 71 a kő esetleg kihányatik. De az epevezeték rendes nyílásán keresztül a nyombél közvetítésével a gyomorba jutott kő is megjelenhetik a hányadékban. Össze- szájadzás jöhet végre létre : a nyombéllel a rémesével, a verőczérrel, a vesével és sülyedés utján a húgyhólyaggal stb. Ily összenövéseket és összeszájadzást kisérő tünetek és esélyek természetesen a körülményeknek megfelelőleg számos módosulatot mutathatnak. Nagy valószínűséggel vehetjük fel az epehólyagnak, vagy epevezetéknek a béllel való közlekedését mindaz esetekben, midőn a bélsárral oly nagy kövek távolíttatnak el, hogy már (1 cm.-t meghaladó) átmérőjüknél fogva is valószínűtlen, miszerint az epevezetéken át vették volna útjukat. Észleltünk a bélben oly nagy epekövet, hogy miatta a bél lett átjárhatlan és bélsárhányás lépett fel. Kórisme. Az epekő kórisméje leginkább állapítható meg biztosan, ha az epekövek az epehólyagban kiérezhetők, ha a sajátszerű zsábaroliamok sárgaság által követtetnek, vagy a sárgaság elmaradása esetében a bélsárban epekövek mutathatók ki. A zsába egyedül mindig kétes jel marad és összetéveszthető gyomor- és bélzsábával, vesekővel, a hasi függőér dagjával. Gyomor- és bélzsábánál az emésztési zavar egyéb tünetei sem hiányoznak, gyakran a zsábát előidéző ok is kimutatható, a fájdalom helye nem a máj-, hanem a gyomortáj, a roham alatt a máj fokozott érzékenysége nyomás irányában hiányzik.— Vesekő okozta zsábánál többnyire a vizeletben is találunk eltérést, fehérjét, vért, fövényt. —- Edénydagok lüktetés által árulják el magukat. Néha azonban mindezek tekintetbe vételével sem vagyunk képesek, — főleg az első roham alatt — biztos tájékozáshoz jutni. Az epekő kórjóslata a fentebbiekből önként következik. A zsábaroliamok magukban bármily ijesztők is, csak nagy ritkán járnak veszélylyel. Az esetek túlnyomó számában teljes gyógyulás várható. Tökéletlen a gyógyulás az epekő beékelődése esetében és bár ilyenkor a fekélyesedés veszélyei fenyegetik a beteget, úgy szerencsére még is ritkán következnek azok be, és az esetek nagy számában a beékelődött kő, kellő magatartás mellett, tovább juthat, mire a következmények is visszafejlődnek. — Az átfúródással végződő esetek jóslata, a fennebbiekből következik. Gyógy élj árás. Epekővel szemben két irányú gyógyjavalatnak kell megfelelnünk. Törekszünk a beteget epeköveitől megszabadítani és oda hatni, hogy új kövek ne képződjenek; feladatunk másik része a zsába alatt nyilvánuló tüneteknek mérséklése és a roham rövidítése. Régi tapasztalati tény, hogy alkalicus vizek, de nevezetesen a carlsbadi víz, használata alatt számos epekő, aránylag könnyen hagyja el a szervezetet, és hogy a carlsbadi víz használata után a betegek hosszú időre, sokan mindenkorra mentek maradnak az oly kínos epekőzsábától. E vizek hatásának lényege felett még homályban vagyunk. Legczélszerűbb a vizet ott helyben használtatni; ha azonban ez kivihető nem volna, 6—8 hétig otthon fogyasztatunk a reggeli órákban, éhhomra V2—1 liter meleg carlsbadi vizet. Ajánltatnak még más égvényes vizek is (mariénbadi, emsi, kissingeni). Honi ásványvizeink közt nagy számmal
