Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az emésztő szervek bántalmai - VII. Szakasz. A máj és epeutak bántalmai
Heveny sárga májsorvadás. 33 korábbi szakának felelnek meg. E helyeken a májsejtek elzsírosodtak, szétestek, főleg a lebenykék környi részén. A még felösmerhető májsejtekben is találni zsírcseppeket, festenyszemcséket. Úgy a szétesett törmelék közt, mint a még aránylag felösmerhetőbb májsejtekben, valamint a véredényekben észleltettek leucin- és tyrosin jegeczek. E részletek epefesteny által jól színezettek. A zsírszemcsék és szétesési törmelék teljes felszívódása után jönnek létre a vöröses helyek. E helyeken májsejtek már nem találhatók ; legfölebb itt-ott látható egy-egy zsírcseppecske, egy-egy haematoidinjegecz. A szétesett állomány felszívódása után, a máj egynemű, vagy többé-kevésbbé rostos szerkezetű alapállománya marad vissza, az edények tágultak, az egész részlet mintegy besüppedt. A bántalom különböző fokát jelző eltérő színű helyek keverten fordulhatnak elő; másrészt lehet az is, hogy főleg egyike, vagy másika lép előtérbe ; a vöröses szín a bal lebenyen szokott kifejezettebb lenni. — Az epeutakban majd kevés epe, majd e mellett kevés nyák is találtatott, sőt észlel tetett a ductus choledochusnak nyákdugaszszah eltömeszelése. Valamennyi szerv és a bőr sárgás színű. A többi szervek közül különösen a szíven, a vesén és az izmokon észlelhető még jelentékenyebb elzsírosodás, mely azonban a máj elzsírosodásának fokát alig közelíti meg. — A lép rendesen meg van nagyobbodva, petyhüdt és a fertőző bántalmaknál található lépre emlékeztet. — A bőrön, a hashártyán, a mellhártyán, a szívburkon, gátorban a gyomor- és bélhuzamban és a legkülönbözőbb szervekben vérömlenyek találhatók. — A vér sötét, kátrányszertí, s Fberichs szerint bőven tartalmaz leucint, tyrosint, hugyanyt. Kórtünetek és kórlefolyás. A legtöbb eset lefolyásában két időszakot lehet megkülönböztetni. A prodromális szakban, mely csak ritkán hiányzik, a betegek étvágytalanságról, kedvetlenségről, bágyadtságról, főfájásról, hányásingerről, hányásról, szóval gyomor-bélhurut tüneteiről panaszkodnak. Megerő- síttetünk e felvételben, miután a betegek csak mérsékelten vagy épen nem lázasak s mi feltűnőt sem találunk abban, ha rövid idő múlván sárgaság fejlődik rajtuk. E tünetek elhúzódhatnak nehány napig, olykor nehány hétig és nincs köztük egy sem, mely azt gyaníttatná, hogy oly súlyos, halálos betegségnek képezik előzményeit. A második szak ezen előzmények után, olykor egész hirtelen köszönt be. Jellemezve van súlyos agyi tünetek fellépte, a sárgaság súlyosbodása, a májtáj fájdalmassága és a májtompulat kisebbedése által. A betegek nyugtalanok, álmatlanok lesznek, hányinger, hányás által lepelnek meg, főfájásuk fokozódik, a májtáj fájdalmas lesz, szellemi működésük zavart, majd csendes, majd izgatott deliriumok mutatkoznak, mi alatt olykor maniacális rohamokban törnek ki. Az izgatottság gyakran a mozgási körre is elterjed, egyes izmokban görcsös rángások, általános görcsök léphetnek fel. Ez izgatottsági szak ritkán tart 1—2 napnál tovább, még ritkábban hiányzik teljesen ; 1—2 napi tartam után ellenkező állapotnak ad helyet. A betegek részvétlenek lesznek, soporba, majd comába esnek, legfölebb még a májtájra gyakorolt nyomásra hatnak vissza, mindent maguk alá bocsátanak, az ürülék gyakDr. Purjesz Zsigmond : A belgyógyászat tankönyve. II. 3
