Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az emésztő szervek bántalmai - VI. Szakasz. A hashártya bántalmai
i Az emésztő szervek bántalmai. A boncztaui változások lényege megegyezik azzal, mit e tekintetben a. szívburok és mellkártyalob elváltozására nézve mondottunk. A lobtermény minősége szerint itt is megkülönböztetjük: az összetapasztó vagy vostonydsr a rostonyás-sávos, géni)es-, eves-, véres hasliártyalobot. Úgy mint a többi savós- hártyák lobjánál, a hasliártya lobjánál sem lesznek ezek mindenkor élesen elkülöníthetők, hanem többnyire kevert alakokkal találkozunk. Az általános heveny hashártyalob kezdetleges, illetőleg legenyhébb alakjánál a hashártya fénytelen, zavaros és vékony pókhálószerű, késsel levakarható izzadmányréteggel van bevonva, mely részint rostonyaszálakból, elzsírosodott hámból és csekély számú fehér vérsejtből áll. A hashártya egyidejűleg edényeinek belöveltsége és apró pontszerű vérömlenyek miatt pirosas. A bélkacsok összetapadtak, de eleintén még szétvonhatók. Kedvező lefolyásnál a folyamat nem is terjed tovább, az izzadmány zsírosán szétesvén, felszívódhatik, vagy kötszövet képződés folytán a bélkacsok egymással összenőhetnek. A lobfolyamat tovább terjedésénél, illetőleg hevesebb kezdeténél a lobtermény minden alkotó része szaporodik és az egyiknek, vagy másiknak túlsúlya szerint szólunk, savós, rostonyás, genyes stb. izzadmányról. Az izzadmány mennyisége igen különböző; nehány kanálnyi — több liternyi mennyiség között ingadozhatik. Utóbbi esetben szilárdabb része különböző vastagságban fedi a bélkacsokat, hígabb része pedig a medencze alsóbb részletében, nevezetesen a kis medenczében halmozódik fel. Ennek felsőbb része tisztább, alsóbb részét rostonyaczafatok és genysejtek teszik zavarossá. Az izzadmánynak eme sajátszerű elhelyezkedési módja akadályoztatik akkor, ha a bélkacsok összetapadása előbb jött létre. A hashártyalob némely alakjánál, különösen a bélátfúródás, vagy pyaemicus folyamat következtében létrejöttnél, az izzadmány főleg genyes, esetleg eves; utóbbi esetben bűzös, esi- pős szagú. Genyes izzadmányú hashártyalob is gyógyulhat, de előbb rendesen idültté válik, midőn az izzadmány híg része felszívódik, szilárdabb része pedig az. összevisszanőtt és csak nehezen szétválasztható bélkacsok közt foglal helyet. — Más esetekben a körülzárt lobtermény még utólag törhet át valamely szomszéd szervbe: a bélbe, hólyagba, vesébe stb. Eves hashártyalobnál gyógyulással végződő kimenetel csak kivételesen észlelhető. — Véres lobterményt leginkább gümős és rákos hashártyalobnál, scorbutban szenvedőknél észlelünk. A bélfal sávosán beszűrődött, szakadékony és az izomzat bénulása következtében a belek puffadtak. Köriilírtan lép fel a hashártyalob, ha az azt előidéző ok körülírtan érvényesült, vagy összenövés jött létre, mielőtt a lob tovább terjedhetett volna. Gyakran észlelhető ez bélfekélyek által, a méhnek és járulékainak lobja stb. által okozott hashártyalobnál. Ily körülírt hashártyalob azonban a körülmények változtával általánossá lehet. Az izzadmány különben ugyanazokat a sajátságokat mutatja, miliőket az általános hashártyalobra nézve említettünk. Idült hashártyalob azonnal idülten lép fel, vagy heveny hashártyalobnak képezi kimenetelét, s mint ez, lehet általános vagy körülírt.
