Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az emésztő szervek bántalmai - VII. Szakasz. A máj és epeutak bántalmai
30 Az emésztő szervek bántalmai. fősúly fektetendő a beteg táplálkozási viszonyainak és ezzel erejének jó karban tartására. — A lefolyás alatt fellépő szövődmények természetük szerint kezelendők. NEGYEDIK FEJEZET. A MÁJ BUJAKOR OS BÁNTALMAI. A máj bujakórja, mint az alkati bujakór részjelensége észlelhető; kórok- tana tehát összevág a bujakór kóroktanával. Előfordul úgy veleszületett, mint szerzett bujakórnál. Utóbbi esetben a syphilis késői, ú. n. harmadlagos tünetei között lép fel, gyakran számos évvel a bujakóros fertőzés megtörténte után. Bujakór folytán a májban boncztanilag igen különböző eltérések keletkezhetnek. A bujakóros gumma kölesnyi, diónyi, almanagyságú dagokat képez, melyek száma különböző; ritkán találni csupán egy ily gummát. Kedvencz székhelyük a máj domború felülete, különösen a ligamentum suspens. hepatis környékén. A gumma kötszövet által körülvett és kötszöveti alapállományba beágyalt gömb- és orsó-alakú sejtekből áll. Az újabb keletkezésnek metszlapja szürkés-vöröses, a régiebbek közepén száraz, morzsolékony sajtszerű tömeg található, míg a kötszövet zsugorodott. A gummát környező kötszövet burjánzása egyes irányokban tovább, néha egészen a máj felületéig hatol; később ez szintén zsugorodván mély behúzódások jönnek létre, melyek a májnak lebenyes alkatot kölcsönöznek. — A gumma el is genyedhet, vagy elmeszesedik, mi azonban a ritkább kimenetelek közé tartozik. — A májütér és a verőczér egyes ágain néha belhártyalob jelei észlelhetők. A bujakór másik alakja, mint általános szövetközi májlob lép fel, mely főleg az által különbözik az előbbi fejezetben leírt szövetközi májlobtól, hogy nem lepi el a májat oly általánosságban mint az, és hogy egyidejűleg többnyire gummák is találhatók. A bujakóros májkörötti lob rendesen az előbbi alakhoz társúl és a máj burkának szokatlan nagymérvű megvastagodását és a szomszéd szervekkel való összenövését eredményezi. Bujakóros természetére csupán egyidejűleg fennálló, más bujakóros elváltozásokból következtethetünk. A májban, valamint a bujakóros elváltozásokban olykor egyidejűleg még elzsírosodás és kemnyés elfajulás észlelhető. Kórtünetek és kórlefolyás. A bántalom természete hozza magával, hogy a kórtünetek igen különböző mérvben lesznek kifejlődve, a szerint a mint a kóros elváltozás nagyobb vagy kisebb terjedelmű, a gummák nagyobbak, vagy kisebbek, valamint a kóros elváltozás székhelye szerint. Kisebb terjedelmű buja- kóros elváltozások olykor hosszú időn át kórtüneteket nem is okoznak. Úgy a gummaképződés, valamint a szövetközi májlob eleintén a máj nagyobbodásával jár. — Nagyobb gummák a máj felületét egyenetlenné teszik és ez által esetleg kiérezhetők ; kedvezőtlen helyi viszonyoknál fogva természe-
