Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az idegrendszer bántalmai - II. Szakasz. A gernczvelő burkainak és a gerinczvelőnek bántalmai
Gerinczvelöloh. 281 kezményei és bár mint már említők, eleintén ezek is körülírtak, esetleg csupán egy oldalra szorítkozók lehetnek, a helyi viszonyok, a szűk terület hozza magával, hogy többnyire a gerinczvelő mindkét felén nyilvánulnak. Az előbbi tünetekhez — ha már különben nem lett volna jelen — mozgási és érzési hűdés csatlakozik, mely az alsó végtagokat éri, ha a nyomás a gerinczvelő ágyéki, vagy háti részére gyakorol tátik; a karok ilyenkor szabadok maradnak. Ellenben a felső végtagokon lép fel a hűdés, ha a gerinczvelő nyaki része nyomatik ; később a nyomás nagyobb fokánál az alsó végtagokhoz menő rostok is nyomatván, a hűdés ezekben is fellép. Az érzési hűdés azonban ritkán szokta azt a fokot elérni, minővel paraplegia esetében a mozgás részéről találkozunk, minek okát Vulpian abban véli találni, hogy az érzésvezetés a szürke állománytól függvén, miután ez inkább van védve, kevésbbé szenved. — A fentebbiekből kitűnik, miszerint a hűdött részekben a leghevesebb fájdalmak lehetnek jelen (paraplegia dolorosa), mit különösen csigolyarákból kiinduló nyomásra nézve tartanak jellem- zetesnek. A visszahajlási mozgások, a másodlagos elfajulás, a hűdött részek trophi- cus viszonyai, a hólyag és bél működése, a nyomás helyétől és fokától függnek. Azon visszahajlási mozgások, melyek reflexközpontja az összenyomott velorész- hen foglalnak helyet, hiányoznak, míg az összenyomási hely alatt levő központok utján kiváltható reflexek, az agy gátló befolyásának hiánya miatt, fokozódtak ; leginkább áll ez az ínreflexekre nézve. Az ágyéki gerinczvelő összenyomásánál pl. az alsó végtagok reflexje csökkent, illetőleg hiányzik, míg ugyanezek reflexingerlékenysége feltűnően fokozódott, ha magasabb velőrész lett összenyomva. — Azon izmok, melyek tápláló központja (szürke tengely) össze lett nyomva, petyhüdtek, csakhamar degenerativ atrophiának lesznek székhelyévé, míg az összenyomási hely alatti velőrészekkel összefüggő izmok nem fogynak, a másodlagos elfajulás (és a fokozott visszahajlási ingerlékenység) következtében merevek zsugorodottak (görcsös hűdés). Főleg nyomási gerinczvelőlobnál észlelni azt, hogy az alsó végtagok görcsösen felhuzódtak a medenczéhez, az alsó végtagok térdben meg vannak hajtva, a sarok a czomb hátsó felületét éri. A decubitusra, hólyag- és bélzavarokra, valamint a gerinczvelő egyes részleteinek összenyomásánál észlelhető tünetcsoportokra nézve ugyanaz áll, mit e tekintetben már a gerinczvelőlobra nézve mondottunk. A nyomási gerinczvelőlob lefolyása főleg a nyomást előidéző hatány természetétől függ. Legkedvezőtlenebb jóslatú a csigolyarák ; kedvező a lefolyás, ha az összenyomást bujakóros elváltozás okozza ; míg a csigolyaszú folytán fejlődött nyomásnál javulás rosszabbodással váltakozliatik, sőt egyes esetekben gyógyulás is jöhet ugyan létre, de mindamellett az esetek túlnyomóbb számának jóslata komoly, mihez nem csak az alapbántalom ritkán gyógyuló természete, hanem az időközben felmerülő tünetek és szövődmények (decubitus, cystitis stb.) is hozzájárúlnak. A kórjóslat még a nyomási helytől is függ, a mennyiben a nyaki rész összenyomása könnyen idézhet elő nyelési, légzési, vérkeringési zavarok által veszélyt. A kórisme könnyű, ha a gerinczoszlopon alaki eltérés mutatható ki, ha
