Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az idegrendszer bántalmai - II. Szakasz. A gernczvelő burkainak és a gerinczvelőnek bántalmai
Gerinczvelőlob. 269 ÖTÖDIK FEJEZET. GEEINCZVELŐLOB. NYOMÁSI GEEINCZYELŐLOB. MYELITIS. MYELITIS E COMPRESSIONE. A gerinczvelő lobos és elfajulási bántalmai igen eltérőleg osztatnak be. Megkülönböztetnek a heveny és idült, az elsődleges és másodlagos, a terimbeles és szövetközi folyamatok ; használtatnak továbbá beosztási alapúi a körfolyamatot előidéző okok, mint nyomási, erőművi, fertőzési gerinczvelőlob, és mind e beosztások jogosúltsága kétségtelen, bár concret esetben nem mindenkor könnyű ezen egyes rovatok alá tartozó bántalmakat egymástól élesen elkülöníteni. Sőt egyes kóros elváltozásokkal szemben, még az sem dönthető el, hogy a lobos, vagy egyszerű elfajulási folyamatokhoz sorolandók-e ? A beosztási mód egyik legfontosabbja az, mely e bántalmakat terjedés módjuk szerint osztályozza. Egyik csoportba tartoznak azok, melyek nincsenek a gerinczvelő bizonyos részére szorítkozva, hanem ezt úgy hossz-, mint haránt- irányban igen különböző kiterjedésben lepik és lephetik el: ezek a gerinczvelő általános, diffus bántalmai. A másik csoportbeliek az u. n. rendszer-betegségek (Systemerkrankungen), melyeknél a kóros elváltozás, a gerinczvelőnek jól elhatárolt s már élettani, boncztani és fejlődéstani tulajdonságai által is határozottan jellemzett, mintegy együvé tartozó részeit illeti. És miután a gerinczvelő bán- talmainak tünetei, nem annyira a boncztani elváltozás minőségétől, mint inkább a kóros elváltozás helyétől függnek, a gerinczvelőbántalmak tárgyalásánál, főleg ez a beosztás szolgál kiindulási pontúi. — A gerinczvelő lobja a gerinczvelőnek diffus bántalmai közé tartozik. Kóroktan. A myelitis diffusának heveny és idült alakjait némely szerző külön tárgyalja. Miután azonban e két alak csupán a betegség kezdetére nézve tér el egymástól, a mennyiben a legtöbb heveny gerinczvelőlob később idültté lesz, az idült alak pedig elég gyakran exacerbál, joggal véljük e két alakot összefoglalhatni. — A myelitis kóroktana sok tekintetben homályos. Leggyakrabban hozatik fel előidéző okúi: meghűlés, nevezetesen erős testi munka után való átfázás, nedves földön való alvás; említtetnek még nemi kicsapongás, heves kedélyi mozgalmak. De ezeknél gyakrabban érvényesül a gerinczoszlopot és gerinczvelőt érő külerőszak, rázkódtatás. Ide tartozik a gerinczvelőlobnak egyik gyakori oka, annak nyomatása, mint ezt a csigolyáknak, a gerinczvelőburoknak legkülönbözőbb bántalmainál tapasztalhatjuk, bár nem hiányoznak észlelők, kik az ily alkalomból fejlődő elváltozásnak lobos természetét általában kétségbe vonják. — Gerinczvelőlobot idézhetnek továbbá elő fertőző bántalmak mint liagymáz, diphtheritis, himlő (nevezetesen az üdülési szakban), de különösen bujakor, valamint vegyi mérgek (ólom, arsen, alkohol stb). — Már egy előbbi
