Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az idegrendszer bántalmai - II. Szakasz. A gernczvelő burkainak és a gerinczvelőnek bántalmai
264 Az idegrendszer bántalmai. végbél működési zavarában fognak állani. A gerinczoszlopon, a mennyiben többnyire csigolyabántalom van jelen, alaki eltérés is látható és ilyenkor a pachymeningitis kórisméje nem nehéz ; különben, a gerinczvelőnek és burkainak más lobos folyamatától, összenyomatásától való elkülönítése nehézségekbe ütközhetik. E bántalom mindenkor lassú lefolyású, hosszú tartamú; jóslata különben az előidéző bántalom természetétől függ. A gyógveljárás az alap- bántalom kezelésén kívül a leptomeningitisével azonos. A pachymeningitis spinalis interna a kemény burok belső felületén fellépő kötszövet-burjánzás és kérges megvastagodás alakjában mutatkozik. Miután e bántalom főleg a gerinczvelö nyaki részén mutatkozik, Chakcox után pachymeningitis cervicalis hypertrophicdnak nevezik. E helyen a kemény burok több mm.-műre megvastagszik, mi által a gerinczvelö és az ott kilépő idegek, a többnyire körkörös megvastagodás által nyomatnak, mi ismét ezek táplálkozási és működési zavarát eredményezi. Ritkán szorítkozik a lobfolyamat a kemény burokra, hanem átterjed a lágy burkokra is. A pachymeningitis cervicalis hypertrophica okai gyanánt meghűlést, szeszes italokkal való visszaélést említenek ; általában a ritkábban előforduló bántalmak közé tartozik. Chakcot szerint a tüneteket két időszakra lehet osztani. Az első izgatottsági szak alatt, mely több hónapig tarthat, a betegek a tarkón, vállakban, a karokban fellépő fájdalmakról, érzési zavarokról, az izmokban fellépő merevségről, görcsökről panaszkodnak. A gerinczoszlop megfelelő része mereven tartatik. Ugyanekkor az illető részek bőrén trophicus zavarok is mutatkozhatnak. * E tünetek könnyen értelmezhetők a gerinczagynak és a belőle kilépő mellső és hátsó gyököknek nyomatásából; érthető az is, hogy a helyi viszonyok szerint, hol a mellső, hol a hátsó gyökök szenvednek inkább és így majd a mozgási zavarok, majd az érzésiek lesznek túlsúlyban. — A második v. hüdési szak alatt érzési és mozgási fél-, majd teljes hűdés lép fel, akkor t. i. ha a kemény burok megvastagodása oly nagy mérvű, hogy az általa gyakorolt nyomás következtében az idegpályákon a vezetés megszűnt. A hűdés főleg a n. ulnaris és medianus által ellátott izmokat illeti, míg a n. radialis által ellátottak többnyire érintetlen maradnak; az előkar feszítői tehát túlsúlyban működnek, úgy, hogy a kéztőizület hátra van feszitve, míg az ujjak 2-dik és 3-dik percze meg van hajlítva. A hűdött izmok sorvadnak és elfajulási reactiót mutatnak. Ha a megvastagodás által gyakorolt nyomás oly nagy, hogy nem csupán az ideggyökök, hanem a gerinczvelö is nyomatik, illetőleg meglobosodik, az alsó végtagoknak ott keresztülhaladó idegrostjai is izgattatnak, illetőleg hűdetnek: az alsó végtagok merevek, csökkent mozgékonyságúak lesznek (paraplegia spastica), az ínreflex fokozódott lesz, érzési zavarok, decubitus, hólyagzavarok léphetnek fel, de az alsó végtagok izmai nem sorvadnak, miután trophicus központjaikkal összefüggnek. — A bántalom mindig hosszas tartamú. A gerinczvelö összenyo- matása következtében létrejövő decubitus, hólyagbántalmak halálosak is lehetnek, máskor a bántalom mintegy megállapodik, a kifejlődött működési zavar állandó lesz ; egyes esetekben gyógyulás is észleltetett. — A kezelés a gerinczvelö lágy burkainak lobjánál mondottal azonos.
