Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az idegrendszer bántalmai - II. Szakasz. A gernczvelő burkainak és a gerinczvelőnek bántalmai
262 Az idegrendszer bántalmai. felfelé halad a nyúlt velőre ; ez nyelési nehézség, légzési zavar, felette rendetlen szívműködés, látakülönbség és többnyire súlyos agyi tünetek által árúlja el magát. A meningitis spinalis tartama, mint a mondottakból kitűnik, bizonytalan : néhány nap és több bét közt ingadozik; gyakran idültté válik a folyamat. A halál kiterjedt görcsök, a htídés terjedése, a légzési szervek részéről fellépő complicatiók, decubitus és ennek következményei, továbbá a húgyszervek bántalmai következtében léphet fel. A leptomeningitis spinalis acuta felösmerése kifejezett esetekben nem nehéz. A súlyos általános tünetek, a kisugárzó fájdalmak, az esetleg jelenlevő agyi- és hólyagtünetek alapján csúzos bántalmaktól nem lesz nehéz megkülönböztetni. Gerinc zvelólobnál inkább a hüdési tünetek vannak kifejlődve, míg a burok lobjánál az izgatottsági tünetek. Tetanustól megkülönböztethető, mivel ennél megelőző trauma mutatható ki, érzési zavarok hiányoznak, a tonicus görcsök rohamokban lépnek fel, a visszahajlási ingerlékenység igen fokozott, trismus rendesen van jelen. A bántalom kór jóslata komoly ; ha a járványos alaktól eltekintünk, ritkán lehet gyógyulásról szó. Csalóka javulás gyakran észlelhető. Annál súlyosabb lefolyás várható, minél kifejezettebbek a hűdési tünetek, minél feljebb terjed a hűdés székhelye és minél súlyosabbak az egyidejűleg fennálló agyi tünetek. Gyógyeljárás. A lágy gerinczvelőburok heveny lobjának kezelése ugyanazon szempontok szerint történik, mint minőket a járványos agy-gerinczvelŐ- burok lobjára nézve részleteztünk. II. A gerinczvelö lágy burkainak idült lobja. Meningitis spinalis chronica. Leptomeningitis spinalis chronica. Újabb időben számos észlelő által kétségbe vonatik, hogy idült leptomeningitis mint elsődleges betegség léteznék. Ellenben kétségtelen, hogy a hevenyen kezdődött leptomeningitis idtílt alakba átmehet, és hogy másodlagosan a gerinczvelőnek és gerinczoszlopnak legkülönbözőbb betegségeihez társulhat, sőt ezek gyakori kisérője. A kórboncztani változások többnyire körülírt helyen találhatók. A lágy burkok rendesen megvastagodtak és a szomszéd kemény burokkal, illetőleg gerinczvelővel összenőttek, ixgy, hogy leválasztásuk alig sikerűi. Az edények tágúltak és a gerinczvelőfolyadék megszaporodott, zavaros. — A megvastagodott burok nyomást gyakorolhat az idegekre, valamint a gerinczvelőre, ez által azok másodlagos bántalmát vonván maga után. A kórtiinetek hasonlítanak a heveny leptomeningitis tüneteihez, csakhogy kezdetük kevésbbé rohamos és lefolyásuk lassúbb. Az általános tünetek leginkább hiányoznak, míg a helyi izgalmi, később a hűdési tünetek kifejlődöttek. Ezek körülírt hátfájásban, merevségben, a lobos résznek megfelelő hátsó gyökök körében fellépő fájdalmasságban, övszerű érzetben, fonák érzetekben, később az érzékenység csökkenésében, érzéstelenségben, — a mellső gyököknek megfelelő izmok merevségében, görcsében, később fél-teljes hűdésében, hólyag-vég-
