Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
A vizeleti szervek bántalmai - I. Szakasz. A vesék bántalmai
Idillt általános veselob. 113 vele szakad több helyen ■ a vese állománya is. Ez alak az, melyet szemben a következő fejezetben tárgyalandóval, másodlagosan zsugorodott vesének neveznek. A keletkezési módjáról mondottakból önkényt következik, miszerint ezzel főleg lassú, hosszan elhúzódó folyamatoknál találkozunk. A veséket illető változásokon kívül még többnyire találjuk a bal-szív- gyomrocs túltengését, és azon kívül számos szervben egyéb eltéréseket, melyek között leggyakoriabbak : tüdőlob, a savós hártyák lobja. Kórtünetek és kórlefolyás. Idillt általános veselob az eseteknek csekély számában képezi heveny általános veselob folytatását. Többnyire lappangva lép fel, a vesére vonatkozó helyi tünetek, mint vesetáji fájdalom, nyomás iránti érzékenység hiányoznak és a betegek veséje már rég kóros, midőn ők a szembeötlőbb tünetek, mint pl. vizenyő által figyelmeztetve keresik fel az orvost. Bár nem tagadható, hogy igen sok esetben a vizenyő képezi a betegnek szembeötlő tünetek elsejét, úgy a figyelmes orvos még is gyakran lesz azon helyzetben, hogy már sokkal előbb táplál gyanút és deríti fel a viszonyokat. A gyanút keltő jelek különbözők; számos esetben még a vizenyő fejlődése előtt észlelhetők bizonyos általános tünetek, mint anosmia, étvágytalanság, gyengülés, könnyű fáradás stb. Más esetekben uraemicus tünetek, mint hányás, bőrviszketés, nehéz légzés, astlnnaszerű rohamok, látási zavar stb., vagy a szívműködésnek rendellenességei előzik meg a vizenyőt és a betegek eme panaszokkal keresik fel az orvost. Ha nem tévesztjük szem elől, miszerint e tünetek a vese kóros állapota által is lehetnek feltételezve és minden ily esetben keresve az okot, megvizsgáljuk a vizeletet, úgy gyakran már igen korán, jóval a vizenyő fellépte előtt, szerezhetünk magunknak a vesebántalomról tudomást. Az idült általános veselob tartama alatt felmerülő tünetek nagyjában ugyanazok, mint a heveny általános veselobéi; csak a lefolyás hosszabb, hóna. pokra, gyakran évekre terjedő. Ez alatt az idő alatt az egyes tünetek váltakozhatnak, súlyosabbak enyhébbekkel válthatják fel egymást, máskor kétségbe ejtő egyformaságban, heteken, hónapokon át elhúzódik ugyanaz a kórkép. A tünetek megjelenésében semmi szabány nem észlelhető és épen e miatt nem lehet azokat egyöntetű kórképpé összefoglalnunk, hanem külön-külön kell azokkal foglalkoznunk. A vizelet mennyisége rendesen megapadt, bár oly csekély vizeletkiürítés, mint aminő heveny veselobnál észlelhető, ritkán fordúl elő. A vizelet mennyisége különben ugyanazon betegnél is nagy ingadozásnak van alávetve, nemcsak nagy időközökben, hanem egyik napról a másikra, sőt a nap különböző szakaira nézve is. Kevés vizelet (500-—600 kcm.) kedvezőtlen jelnek tekinthető, míg ellenkezőleg bő vizelés a vízkór és uraemicus tünetek javulása által szokott követve lenni. Ilyenkor 2000—3000 kcm. kiürítése nem tartozik a ritkaságok közé. Igen lassú lefolyású esetekben az előbb kevés mennyiségű vizeletet bő vizelés válthatja fel, midőn méltán gyanakszunk arra, hogy másodlagos zsugor van kifejlődendőben. Anuria sokkal ritkábban észlelhető, mint heveny veselobnál. — A vizelet színe, mennyiségétől függ; minél kevesebb, annál sötétebb-sárgás színű. Nagyobb mennyiségű vértartalmától barnás, áteső Dr. Purjesz Ztigmond : A belgyógyászat tankönyve. II. 8
