Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
A vizeleti szervek bántalmai - I. Szakasz. A vesék bántalmai
112 A vizeleti szervek bántalmai. ugyanoly színeltérést mutat, mint a vese felülete, t. i. szürkés-vöröses alaprajzon, fakó-sárgás és vöröses pontok vehetők ki. Górcsői vizsgálatnál kitűnik, hogy a lobfolyamat kezdetétől, egészen annak utolsó szakáig, a sorvadásig menő változások találhatók vegyest. A húgycsövecseket fedő hámsejtek megduzzadtak, zavarosak, más helyeken zsírosán szétesve, leválva találhatók ; helven- kint a hámsejtek teljesen hiányozhatnak és a húgycsövecsek összeestek, vagy hengerekkel, vérrel kitöltvék. Az edénygomolyok hámja szintén duzzadt, laza, részben elzsírosodott; a gomolyok tokja megvastagodott, a tok belvilága olykor vörös vérsejtekkel kitöltött, mi által a gomolyok teljesen összenyomathatnak. A húgycsövecsek közti szövet, részint sejtes beszürődést, részint kötszövetszapo- rodást mutat; a sejtbeszűrődés és kötszövetszaporodás olykor főleg a Malpighi- féle testecsek körül különösen jól kivehető. Nem hiányoznak végre oly helyek, melyeken az újonnan képződött kötszövet már zsugorodik. Ha ily helyek egész a felületig érnek, a tok erősebben tapad hozzájuk és behúzódik, a felület kisebb mérvben szemcsés lesz. — A hámsejtek duzzadása, a húgycsövecseknek, hengerekkel, vérrel való kitöltése, a Malpighi-féle testecsek hasonló eltérése, a közti szövet beszűrődése és szaporodása oka a vese megnagyobbodásának, s miután ez eltérések főleg a kéregállományt illetik, érthető, hogy miért mutatkozik e megnagyobbodás főleg a kéregállomány részéről. — A húgycsövecsek össze- esése, az újonnan képződött kötszövet zsugorodása oka a vese kisebbedésének. Érthető ezekből, hogy némely esetben a kisebbedés érhet el oly fokot, hogy az előbb létrejött megnagyobbodást ellensúlyozza s a vese rendes nagyságú, vagy annál kisebb is lesz, ez esetben mintegy átmenetet képezve a másodlagos vesezsugorhoz. A vese makroskopicus lelete az előbbitől némileg eltér amaz esetekben, melyekben a vese vérszegénysége nagyfokú és az elzsírosodás előrehaladt. A vese, mely ilyenkor még inkább meghaladja rendes nagyságát, tésztatapintatú, tokja könnyen levonható, felülete sárgás, vagy fakó-sárga: a metszlapon kitűnik, hogy a szélesbedett kéregállomány fakó-sárgás színe által feltűnően elüt a vöröses és az ellentétet annál inkább feltüntető vörös loboroktól. A kéregállomány azonban itt sem egyöntetű színezetű, hanem a fakó-sárgás alapon élénkebb sárga színű tűszúrásnyi foltok, csíkok — az elzsírosodott Malpighi-féle testecsek és húgycsövecsek — vehetők ki. Ez alak az, melyet az angol szerzők a nagy fehér vese elnevezés alatt írnak le, mely azonban az előbbitől csupán vérszegénysége, az elzsírosodás kifejezettebb volta és az által tér el, hogy a szövetközi lob sok esetben kevésbbé kifejezett. Az alapfolyamat azonban ugyanaz, mi már abból is kitetszik, hogy úgy kevert, mint átmeneti alakok elég gyakran észlelhetők. A mondottakból kitetszik, hogy mennyire eltérő lehet idült lobban szenvedő vese makroskopikus képe; egy esetben a vese rendes képét szinte megközelíti, másikban kóros volta már első tekintetre feltűnő. Amaz esetekben, melyekben a szövetközti lob folytán képződött kötszövet zsugorodása következtében a vese kisebbedése jelentékeny: a vese rendes nagyságú, vagy ennél jóval kisebb, tömött, felülete egyenetlen, szemcsés, a tok csak nehezen vonható le és
