Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
A vizeleti szervek bántalmai - I. Szakasz. A vesék bántalmai
102 A viseleti szervek bdntalmai. lehetnének a viszonyok az egyéni befolyást illetőleg hasonlók, más ösmeretlen hatányokkal (pl. a fertőző bántalmak hatányával) szemben ? Veselob továbbá gyakran lép fel a terhesség alatt, nevezetesen ennek későbbi szakában (nephritis gravidarum). E vesebántalom oka felett még homályban vagyunk; okúi említtetik a terhes méh részéről a vese edényeire, a húgyvezetékekre gyakorolt nyomás és a veseüterek görcse. Heveny veselob oka gyanánt gyakran hozatik még fel a meghűlés. E tényező és a veselob közti összefüggés még nincs tisztázva, bár Müllek Kvlmán kimutatta, miszerint a bőr gyors lehűtése által, a bőr edényeinek összehúzódása következtében a belső szervek és így a vese felé nagyobb mennyiségű vér áramlik ; LussAR-nak ily módon valóságos veselobot is sikerűit előidéznie, míg mások (Cohnheim és Roy), a bőr hőmérsékének gyors változtatása után, a vese vérkeringési viszonyaiban, nem észleltek változást. A kórodai, de különösen a gyógyeljárás körül észlelhető jelenségek kétségtelenül Müllek felfogásának helyessége mellett szólnak. Végre nem hagyhatjuk említtetlen, miszerint heveny veselob számos esetében kórokot kimutatni egyáltalán nem sikerűi. Heveny veselob bármely korban fordúlhat elő. Kórboncztani tünetek. A heveny általános veselob, mint már neve is mutatja, a vese nagy kiterjedésében idéz elő kóros elváltozásokat, és pedig úgy a vese terimbelében, mint a közti szövetben; csupán a lob legkozdetlegesebb szakában találjuk a folyamatot egyedül a vese hámsejtjein, és ott is csekély mérvben kifejezve. Az «általános» (diffus) elnevezés daczára azonban ez elváltozások nem képeznek egy összefüggő egészet, hanem inkább góczokban találhatók, melyek között teljesen ép részletek foglalnak helyet. E góczok különböző száma, valamint az a körülmény, hogy a lobos folyamat a legelemibb, alig felösmer- hető kezdet és a legsúlyosabb fok közt ingadozhatik, valamint az, hogy ugyanazon vesében az egyes góczok a lobos elváltozás legkülönbözőbb szakait képviselhetik, teszik érthetővé, hogy a kórboncztani eltérés az egyes esetekben, sőt ugyanazon vese különböző részletein oly eltérő lehet. E különbségek már a makroskopikus vizsgálatnál is szembe tűnnek, de mivel a vese bensőbb szöveti változása által vannak feltételezve, czélszerűbbnek tartjuk utóbbiak felemlítésének előrebocsátását. A kóros elváltozás a vese véredényeit, a hámsejteket, a húgycsövecseket es a szövetközi állományt illeti. A véredények általában a vérbőség jeleit mutatják; helyenkint vérömlenyek, vagy régibb vérömlenyekre mutató festenyhalmazok láthatók. A vérömlenyek a húgycsövecsekben, a Malpighi-féle testecsben találhatók s néha oly nagy mérvűek, hogy ez űröket teljesen kitöltik és az edény- gomolyokat összenyomják. Míg rendesen a véredények tágúltak, a később említendő szövetközi izzadmány által össze is nyomathatnak. A hámsejtek elváltozását legjobban találjuk kifejezve a tekervényes húgy- csövekben és a MÁLPiGHi-féle testecsekben. A bántalom foka szerint e változások különbözők. A hámsejtek duzzadtak, szemcsések lesznek, magjuk szintén felduzzad, végre elenyészik. A lob súlyosabb fokánál a hámsejtek zsírcseppeket
