Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
68 Általános fertőző bántalmak. ép oly bő tapasztalattal rendelkező észlelők (Gekhardt) ellenzik ezen nézetet és a vörhenyhez csatlakozó diphtheriában nem látják csupán a vörlienyméreg lielybelisítésének egy alakját, mely necrobiosisboz vezet, hanem valódi szövődményt látnak, míg mások mindkét módozatot lehetőnek tartják. Eléggé mutatják a felliozottak ama homályt, mely e kérdés lényegét ez ideig fedi. Annyi bizonyos, hogy van a vörhenyhez csa tlakozó és önállóan fellépő diphtheria tüneteinek fellépési módozataiban némi különbség, melyre már régóta lettek figyelmesek. A vörhenyt kisérő diphtheria a torokból inkább az orrüreg felé halad, míg az önálló diphtheria inkább a gőg és légcső felé ; a vörhenyt kisérő diphtheria után hűdések nem szoktak fellépni, míg az önálló diphtheria ilyenek által gyakran van követve. — Mint számos más szövődményre, a vörhenyt kisérő diphtheriára nézve is áll az a tapasztalat, hogy némely járványban gyakrabban, másokban ritkábban lép fel. Felléphet a vörheny különböző szakaiban, de bármikor jelentkezik, mindig súlyos szövődménynek tekintendő. Kiterjedésére, a tünetek súlyosságára nézve többféle alakokat különböztetnek meg (Monti), melyek azonban egymásba átmehetnek. A diphtheria tüneteit illetőleg «a roncsoló toroklob» fejezetére utalunk. ügy gyakoriságára, mint jelentőségére az eddig említett súlyos tünetekkel egyenértékű a vörheny folytán kifejlődő vesebántalom (nephritis scarlatinosa), melyet egyes szerzők ép oly módon'tekintenek a vörhenyt megillető tünetnek, mint a kiütést, a torokbeli elváltozásokat, míg mások azt az utóbán- talmakhoz sorolják. — A veselob egyaránt kifejlődhetik könnyű és súlyos esetek után, sőt volt alkalmunk nem egyszer oly eseteket észlelni, melyekben a vörheny tünetei oly enyhén folytak le, hogy a kórisme helyessége iránt jogos kételyek merültek fel, miket a később manifest veselob oszlatott el teljesen. A vesebántalom tünetei a második hét végével vagy a harmadik hét elején, olykor még később nyilvánúlnak ; nem szabad azonban azt a fehérjevizelést, mely a vörheny kezdetén, a heves láz kíséretében észlelhető, ezzel a veselobbal összetévesztenünk. A veselob súlyossága és fellépési módja is különböző. Vannak esetek, midőn csak a heteken át szorgosan folytatott vizeletvizsgálat által sikerűi annak tüneteit néhány napon át észlelni, míg máskor rövid idő alatt halálos kimenetelű lesz. A súlyos tünetek némely esetben enyhe kezdetből fejlődnek, máskor azonnal mint olyanok köszöntenek be; mindkettőnek kimenete kétes. Némely esetben a veselob lázas mozgalmak nélkül jelentkezik és folyik le, máskor igen magas láz (4O0° C.) kíséretében, sőt olykor a hőemelkedés a helybeli tüneteket megelőzi és eltarthat azok lezajlásáig. Az érlökés, a mint azt újabb vizsgálatok (Riegel, Leube) mutatják, már előbb feszesebb ; a bal szív tágulata és túltengése korán fejlődik ki (Friedländer, Gerhard).. Ezek után, vagy ezek mellett legkorábban jelentkezik, a vizeletbeli tünetektől eltekintve az arczvizenyő, főleg a szemhéjakon ; enyhébb esetekben ez nem is terjed tovább, máskor nagymérvű általános vízkór jő létre, a különböző testűrök folyadékgyülemével. Hogy ezek, kifejlődésük foka szerint, súlyosbítják a beteg állapotát, sőt egyenesen veszélyeztetik, az önként érthető. Különösen veszélyesek e tekintetben a gége-, tüdő- és agyvizenyő. — Minél kevesebb az.
