Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
Általános fertőző bániaknak. egybefoglalni. A kiütés valamennyi egyéb tünetnek, úgy mint láz-, torok-, agyi tüneteknek súlyosbodása kíséretében jelentkezik. Eleintén a nyakon, a mellkason, később a karon és következő nap a test többi részein és az arczon gombostűfej-nagyságú, igen sűrűn álló kerekded, közepükön sötétebb, éles határ nélkül a szomszéd ép bőrrészletbe átmenő foltok jelennek meg, melyek csakhamar összefolynak, úgy hogy távolról tekintve a bőr pírja egyöntetűnek látszik ; közelebbi vizsgálatnál azonban a csalódás csakhamar kitetszik és a sötétebb színezetű pontok jól kivehetők. A kiütés színe eleintén halvány piros, majd scarlatvörös, ujjnyomáéra a pír eltűnik, annak megszűnte után ismét visszakerül. A bőr felett elcsúsztatott ujj, bár nem találja azt szokott simaságának, még sem érzi azon egyenetlenséget, melyet kanyarónál tapasztalni. A kiütés nem mutat az egész testen egyenlő színezést, sőt ugyanazon rész színezése sem mindig egyenlő, a nélkül hogy időnkénti mérsékelt halványulása a többi tünetek enyhülése által volna kisérve. - Legélénkebb színezés található a nyakon, törzsön, felső végtagokon, az ízületek táján és a czombok belfelüle- tén, míg az arczon csupán a pofa és homloktáj piros; az ajkak környéke, áll, orr a kiütéstől ment marad, sőt a többi bőrrészletek pírjával való ellentét e részeket halványabbnak tünteti elő. Némely esetben a kiütés eltérő sajátságokat mutathat. A foltoknak meg- íelelőleg a bőr egyszersmind kisebb fokban beszűrődött, feszült (scarlatina laevigata), midőn érintésre fájdalmas is lehet. Az alszáron leginkább, de néha egyéb helyeken is, a tüszők kivezető csöveinek duzzanata következtében a bőr apró kiemelkedések által egyenetlen lesz (scarlatina papulosa) A kiütés bármely részén, de különösen a törzsön kölesnyi, víztiszta bennékkel ellátott hólyagcsák mutatkoznak (scarlatina miliaris). E hólyagcsák összefolyása által nagyobb hólyagok keletkezhetnek (scarlatina pemphygoides). Ha a különben pontszerű foltok összefolynak, egy—több cm. átmérőjű foltok, csíkok keletkeznek, melyek a köztük levő halványabb bőrrészlet által különíttetnek el; ilyenkor foltos vörlienyről (scarlatina variegata) szólunk. A nagyobb foltok később összefolyhatnak, vagy megtartják alakjukat a bántalom egész lefolyása alatt. Súlyos esetekben, de addig egészséges, jól táplált egyéneknél ritkán, a kiütés kíséretében a bőr tüszői körül, a nyákhártyán, a bőralatti kötszövetben vérömlenyek jelennek meg (scarlatina haemorrhagica). — A kiütés 2—4- napig szokott teljes virágzásban fennállani, mire halványodni kezd. A kiütés kifejlődésével a toroktünetek még súlyosbodnak, a nyelési fájdalmak fokozódnak, a torok nyákhártyájának pírja kifejezettebb, a mandolák duzzanata nagyobb, bennök gyakran tüszőlob fejlődik, úgy hogy részben ez a körülmény, részint a tapadós, nyákos váladék nem egyszer vezet diphtheritissel való összetévesztéshez. E tünetekkel egyidejűleg a száj nyákhártyája is pirosabb ; a nyelvnek eleintén fehéres lepedéke a kiütés virágzása idején eltűnik, a nyelv egész kiterjedésében scarlátvörös, s miután szemölcsei is megduzzadnak, felszíne egyenetlen lesz, kúpszerű kiemelkedései által eperhez hasonlít (scarlat- nyelv). Súlyos esetekben és általában azokban, melyekben a beteg aluszékony, a nyelv száraz, repedezett és pörkkel fedett. 64
