Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
A vérkeringési szervek bántalmai - I. Szakasz. A szív bántalmai
A szív billentyűbánta l m a i. 451 már, míg máskor oly kaik, hogy csupán keresve, a beteg légvételeinek szünetelése alatt lesz felösmerhető. — Némely esetben a zörej mellett, többnyire annak kezdetén, ritkábban annak tartama alatt hangot is hallani, mely vagy egyik-másik még megfeszítésre képes billentyűtől származik, vagy a tüdőütér tovavezetett második hangja. Ennek eldöntése legjobban sikerűi a fejütér hall- gatódzása által. Ha itt második hangot hallunk, az mindenkor a függőérből származik. Negativ lelet természetesen bizonyító erővel nem bír. Systole alatt a függőér fölött, ha az elégtelenség egymagában áll fenn, a szokott hangot hallani, bár az többnyire kevésbbé tiszta, míg ha a szájda szűkült, a mint az kisebb-nagyobb mérvben többnyire szokott lenni, az első hang helyett is zörejt hallani. Systolicus zörej különben gyakran a függőér falának érdessége által is lehet feltételezve. —Feltűnő még, hogy a szívcsúcson az első hang gyakran gyengébb, vagy egészen hiányzik, mit Traube igen elmésen az által magyaráz, hogy a függőérből visszaáramlott vér miatt, a kétcsúcsú billentyű már némileg meg van feszítve a systole kezdete előtt és így a systole alatt beköszöntő feszülési többlet a szokott hang előidézésére nem elegendő. A szívcsúcs felett néha hallható systolicus zörej — ha az nincs a kétcsúcsú billentyű elégtelensége által feltételezve — nem magyarázható meg mindenkor kellően; néha a kétcsúcsú billentyűnek viszonylagos elégtelensége által lehet feltételezve. A szív többi részletei felett a hallgatódzási viszonyok, ha szövődmények nincsenek jelen, rendesek. A függőér félholdalakú billentyűinek elégtelensége a vele járó szívtágu- lattal és túltengéssel a környi üt er eben is számos fontos eltérést idéz elő. — Már megtekintésnél feltűnik, hogy nemcsak a fejüterek, a kar üterei, hanem általában oly apró üterek lüktetése látható, melyek lüktetését különben látni nem szoktuk ; az üterek többnyire kigyózatosak. Quincke kimutatása óta láttuk, hogy még a hajszáledények is lüktetnek, mi különösen a körömágy piros színezetének a szívműködéssel isochron határváltozása által tűnik fel. — Tapintásnál a már előbb említett s a szegycsont felett érezhető zörejen kívül, a fej- ütereken és a kulcs alatt való ütéren is érezni néha némi surranást. A torkolatárokba (fossa jugularis) sülyesztett ujj néha képes a függőérív lüktetését érezni, miután ez a nagyobb mennyiségben és nagyobb erővel belökött vér által nagyobb mérvben tágíttatik. Néha még a nagy zsigerek máj, lép lüktetése is észlelhető. Mindezeknél fontosabb és állandóbb változást mutat az íitérlökés, a mint azt az orsóütéren könnyen lehet megállapítani. Az érlökés rendesen nagy, telt, kemény és egyszersmind gyors, peczkelö (p. cellerimus). Az érlökésnek nagy-, telt és kemény voltát elég jól értelmezi ama körülmény, hogy a túltengett és tágúlt szív részéről nagy mennyiségű vér nagy erővel löketik az üterrendszerbe. De miután az elégtelenség miatt a vér a szív irányában visszaáramlik, az ütérfal gyorsan lohad össze innen a gyors, peczkelö érlökés. Haligatódzasnál, a fej - literen, és a kulcsalatti üteren, hová különben a függőéi- második hangja elhallható, a szív diastoleja alatt hangot nem hallani, kivéve a fentebb említett esetben ; ellenben elhallható gyakran a függőér zöreje ; máskor ez nem terjed any- nyira, midőn a fejütér felett mit sem hallunk. A szív systoleja alatt a fejütéren 29*
