Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
A vérkeringési szervek bántalmai - I. Szakasz. A szív bántalmai
A szír billentyííbdntalmai. keztében rendesnél kevesebb vér jutott, a nyomás kisebbednek, a visszerekben a nyomásnak fokozódni kellene. E viszony csakhamar még rosszabbra fordúlna az által, hogy a bal pitvar vérét nem üríthetné a bal kamrába, miután ott a visszaáramlott vér foglal helyet. A bal pitvar teltsége miatt nem ürülhetnének ki a tüdővisszerek, nem, a tüdő hajszáledényei, a tüdőütér, végre a jobb szív s e miatt a jobb pitvar sem és hovatovább fennakadna a vérkeringés. Mindebből hosszú időn át mi sem észlelhető, mivel a szív oly üdvös berendezéssel bír, hogy a vérkeringésbe beékelődött valamely hibát foltozott munkáraI igyekszik kiegyenlíteni (compensálni). Ez történik a félholdalakú billentyűk elégtelenségénél is. — A diastole alatt a bal gyomrocs két oldalról kap vért, t. i. a rendes áramot a bal pitvarból és a rendellenest a függőérből, nagyobi> mennyiségű rért kénytelen tehát befogadni. E nagyobb mennyiség a gyomrocs izomzatúra nagyobb nyomást fog gyakorolni, minek ismét a gyomrocs tágulása lesz következménye. A tágabb gyomor immár képes a vértöbbletet is befogadni, mi által a bal pitvar szokott módon ürülhet ki és a szervezet fel van mentve azon veszély alól, hogy a kis vérkörben vérpangás jőjön létre. — E viszony azonban csak akkor lehet tartás, ha a bal gyomrocs a benne felhalmozódott összes vért képes a függőérbe lökni, mert csak így fog a következő diastole alatt a két oldalról áramló vér ismét helyet találni. Hogy e nagyobb mennyiségű vérrel a bal gyomrocs tényleg megbírjon, nagyobb munkát kell végeznie. Noth- NAGEL-nek az izmok alkalmazkodására nézve tett tanulmányai szerint valószínű, miszerint e fokozott munkát kiváltó inger gyanánt, épen az izmokra gyakorolt nagyobb nyomás tekintendő, ügy mint egyéb izmoknál nagyobb nmnka jobb táplálkozást, ez viszont az izomelemekben szaporulatot eredményez : a már kitágult bal gyomrocs is nagyobb munkát régezrén, jobban táplálkozik s túlteng. A bal gyomrocs kitágulása és túltengése tehát teljesen kiegyenlíti azon vérkeringési zavart, mely a félholdalakú billentyűk elégtelensége által a vérkeringésbe mintegy be lett ékelve. Innen érthető, hogy ily betegek hosszú időn, éveken át jól érzik magukat, szokott munkájuk után látnak, gyakran tudomással sem bírva ama súlyos kóros elváltozásról, melyet szívükben rejtenek. — De gyakran a kiegyenlítésre szükséges túltengés is veszélyezteti a betegek jólétét, a mennyiben szokottnál nagyobb mennyiségű vér dobatván az literekbe, ott a feszülés oly mérvet ölthet, hogy az edények repedéséhez vezethet. Innen származik sok esetben ily betegeknél az agy vérömlenye. Az edények kisebb mérvű túlteltsége oka a szédülésnek, nyomási érzetnek a főben, miről ily betegek panaszkodnak, különösen ha szívműködésük kedélyi mozgalom, vagy fokozott testi megerőltetés következtében izgatott. — De bármennyire egyenlíti is ki a tágulat és túltengés a vérkeringési zavart, előbb-utóbb a túltengett szír is meg- ráltozik szövetileg, zsírosán elfajul, működése lankad, beidegzése rendellenes, a kiegyenlítés mind tökéletlenebb lesz — és előállnak mindazon fentebb említett zavarok, melyeket eddig csak a bal gyomrocs túltengése odázott el. Mihelyt a bal gyomrocs erejéből veszít: a nagyobb mennyiségű vért nem fogja az üterekbe lökhetni, egy rész vissza marad tágúlt űrében, a bal pitvar ki nem ürülhet, pangás jő létre a kis vérkörben, minek következtében a jobb gyomrocs sem ürűl29 449 Dr. Purjesz Zsigmond : A belgyógyászat tankönyve.
