Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
A vérkeringési szervek bántalmai - I. Szakasz. A szív bántalmai
uo A vérkeringési szervei,- bántalmai. mogyorónyi nagyságú növedékek fejlődéséből áll. A lobos folyamat kezdetét valószínűleg itt is vérbőség, az edények belöveltsége képezi, bár ezt a hullában már nem találni. Ep oly kevéssé található a belhártya szabad felületén lobtermény és az észlelők még nem egyeznek meg arra nézve, hogy ilyesmi a lobos állapot kezdetén van-e jelen. Az első észrevehető elváltozás a belhártya terimbelét illeti, a mennyiben annak rétegeiben a kötszövet duzzadt, kocsonyaszerű lesz, a kötszöveti sejtek szaporodnak, fehérvérsejtek vándorolnak ki, mi által a lobos rész megvastagszik, a belhártyának felszínét elhagyja, s ezen, kis szemölcs alakjában felülemelkedik. — A belhártya felső, edény nélküli rétege elveszti fényét, hámja lazul és zavaros lesz, sőt táplálkozása annyira szenvedhet, hogy duzzad, elzsíro- sodik, leválhatik. Részint a kötszövetburjánzás által keletkezett szemölcsök miatt okozott, részint a belhám hiánya szülte egyenetlenség következtében az áramló vérből rostonya csapódik le, mely a szemölcsökkel szorosan összetapad és a szív belhártyáján, különösen a billentyűkön, azok szabad széléhez közel eső zárvonalon, az ínhúrokon lapos, bársonyszerű, kakastaréjszerű, függölyökhöz, eperhez hasonló lerakódásokat képez. E növedékek (vegetationes) nagyságuknak és elhelyezkedésüknek megfelelő működési zavarokat eredményezhetnek — a billentyűk elégtelenségét, a szájdák szűkületét okozhatják. Máskor egyes alvadék- darabocskák a vérárammal tovasodortathatnak, s valamely környi ütér elduga- szolását, — az agy-, vese-, lép- stb. literét - idézhetik elő. E folyamatnak teljes visszafejlődése csak ritka esetekben várható, a mennyiben a növendékek teljes felszívódása csak elvétve szokott megtörténni. Az eleintén puha növedék szervül, hova-tovább keményebb lesz, rostszerűleg megvastagszik, zsugorodik, mivel együtt a billentyűk és ínhúrok is rövidülnek, a billentyűk egyes részletei egymással, az ínhúrokkal, vagy az ínhúrok egymással összenőnek. Mind oly folyamatok, melyek végeredményükben a billentyűk és szájdák élettani működését teszik lehetetlenné, azok elégtelenségét, vagy szűkületét vonván maguk után. Vannak azonban esetek, melyekben a szív belhártyájának lobosodása sokkal rohamosabban megy végbe, a belhártya lobos beszűrődése nagyobb mérvű, az edények az izzadmány által teljesen összenyomatnak, az általuk ellátott szövetrészletek ennek folytán elhalnak. Ily esetekben a lobos rész egyes helyein finom szemcsés, élénken határolt beszűrődmény található, mely újabb vizsgálatok szerint mikrococcusokból áll; némely helyen ezen apró szervezetek az edényeket is eltömeszelik. A növedékek alatt, nem csak a belhám hiányzik, hanem a belhártya szövetének szétesése által valóságos fekélyek keletkeznek, minek következtében a billentyűk átlyukadása, tapadási helyükről leválasztása, az ínhúrok elszakadása, a szemölcsizmok leválasztása, ha a billentyűnek csak egyik lemeze lett a fekély áldozata, a másiknak tasakszertí kidudorodása (heveny billentyű-aneurysma), a válaszfal áttörése után a szív különböző üreinek egymással való közlekedése (szív-aneurysma) jön létre. Könnyű belátni, hogy ily körülmények között nem csak a billentyűk és száj dák működése fog zavartatni, hanem a szétesés folytán számos embólia keletkezésére is bő alkalom
