Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
Hasi hagy máz. 37 tünetekkel járnak (liimlő, kanyaró, vörhenystb.). Óvatosság azonban még akkor sem árt, ha helyi megbetegedést kimutatni képesek nem vagyunk, miután ez még nem azonosítható annak jelen nem létével és miután még ekkor is szóba jöhetnek oly fertőző bántalmak, melyek eleintén szintén főleg általános, nevezetesen a typhuséhoz hasonló tünetekkel járnak és melyeknél az elkülönítésre alkalmas jelek csak később mutathatók ki. Ilyenek pl. a heveny szemcsés gümő, a gümős agyhártyalob, a szív belhátyájának heveny (fekélyes) lobja, a rejtélyes genyvérűség, a takonykor stb., melyekre nézve a megfelelő fejezetekre kell utalnunk. A negativ lelet nyerni fog értékben, ha melléje egyik-másik positiv tünet is sorolható. A lelkiismeretes orvos nem egy esettel szemben kénytelen bevallani, hogy a kórismét csak a lefolyás vége felé, a lázgörbe áttekintése, az üdülési szak minősége és kellő méltánylása, vagy egy-egy szembeötlőbb tünet (p. bélvérzés) beköszöntése után lehetett biztossággal megállapítania. Leginkább a könnyű esetek azok, melyek gyomorcsorvának, váltóláznak stb.-nek tartatnak. Ezen esetekben, egyebektől eltekintve, a szervezetnek a rövid tartamú és köny- nyűnek látszó megbetegedéssel aránytalanul erős megviselése képes a kórismét helyes útra terelni. Segítheti még a kórismét azon körülménynek számbavétele, hogy hagymázjárvány uralkodik-e, és hogy a beteg e tekintetben gyanús helyen tartózkodott-e, vagy nem ? Kórjóslat. Ghiesinger szavai, hogy «minden, mi a kórlefolyásban szokatlan, egyszersmind kedvezőtlen», a kórjóslat felállításánál mindig szem előtt tartandó. A kórtünetek fentebb adott váza alatt igyekeztünk azokra a mozzanatokra figyelmeztetni, melyek az eset lefolyásának súlyosságára befolyással búnak, mikből kitűnt, hogy számosak ama szövődmények, melyek már magukban véve súlyosbítják a lefolyást, míg egyesek (bélátfúródás) csaknem halálosaknak mondhatók. Nem lévén hatalmunkban, még a legenyhébb esetnél is előre ily szövődmények beköszöntését kizárni, önként következik, hogy absolut kedvező kórjóslat felállítására még ilyennel szemben sem vagyunk feljogosítva. Másrészt számba kell vennünk a hagymáz halálozási arányát általában, mely a most dívó kezelés és a most uralkodó hagymázjárványok jelleme mellett 10% körül ingadozik, valamint azt a tapasztalatot, hogy az egyes járványok súlyossága — és így az egyes eseteké — igen különböző. A fanosodási időszakon innen általában kedvezőbb a kórjóslat: ezen túl rosszabbodik aránylag a korral. A kezelés és a betegnek czélszerű liygienicus viszonyok közé való helyezése, határozott jó befolyással bír a kórjóslatra. A kórjóslat fölállításánál soha sem szabad egy tünetből kiindulnunk, hanem azok összegéből és az egyes tüneteknek egymás közötti összhangzásából. A hőmenetre nézve általában mondható, hogy minél mérsékeltebb annak magassága, minél nagyobbak az önkényt létrejövő reggeli süllyedések, minél nagyobb és tartósabb sülyedéseket lehet hőellenes gyógymóddal elérni, annál kedvezőbb lefolyás várható. A hő sülyedése a nélkül, hogy-azt az érlökési, légzési szám arányban követné, kedvezőtlen. Az érlökés, valamint a vér egyenletes eloszlása, a szívműködésről a leghűbb tükröt adja; egyéni viszonyok figyelmen kívül hagyása könnyen tévútra vezethet. Felnőtteknél kedvezőtlennek tekinthető . ha
