Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
32 Általános fertőző bántalmak. lett szólnak azon esetek, melyeknél eleitől fogva mérsékelt láz mellett súlyos ideges tünetek vannak jelen, valamint azok, midőn már a betegség első napjaiban lépnek fel az ideges tünetek. Ezen felfogás helyessége mellett szól nemkülönben továbbá más hasonló belterjességű lázas betegeknek hagymáz-betegekkel való elfogulatlan összehasonlítása. Mennyire eltér egy magára hagyott tüdőlobban, vagy heveny ízületi csúzban szenvedő beteg kórképe azon csorbára nézve, melyet a szellemi képesség szenvedett, — a bántalom bármely napját tekintjük — a hagymázbetegétől ? Kifejezett elmebántalmak, valamint idegbántalmak (idegzsábák, híídések, túlérzékenység), mint utóbántalmak fordáinak elő. Utóbbiak — a megfelelő boncztani változások ösmeretének hiányában — a működési (functionalis) ideg- bántalmakhoz soroltatnak. Ezen utóbántalmak, bár néha hosszas tartamnak, általában kedvező lefolyásúak. Agyhártyalob és agyvérzések ritkán észleltetnek, s bár gyakran kerülnek oly tünetek a typhus folyama alatt észlelés alá, melyeket agyhártyalobnál szoktunk észlelni, ennek kórisméje nagy óvatosságot igényel. Vérkeringési szervek. Az érlökés megfigyelése hagymáznál nagy fontossággal bír, miután a szívműködésre nézve értékes felvilágosítást ad. Szaporasága általában arányban van a hőmérsékkel, noha gyakran hagymáznál egy bizonyos hőfok mellett csekélyebb számú érlökést észlelünk, mint más hasonfokú hővel járó bántalomnál. — 100—120 közt ingadozik az érlökések száma perczenkint. Allandólag magasabb szám méltán tekintetik kedvezőtlen jelnek, mi mellett azonban figyelmen kívül nem hagyhatjuk, miszerint átmenetileg az érlökések száma a legcsekélyebb behatásra (felülés, köhögés stb.) is szaporodhatik. Az üdülési szakban az érlökések száma a rendesnél is kevesebb lehet, míg némely szövődmény fölléptekor (bélátfúródás, vérzés stb.) rendkívül szapora, szinte számlálhatlan lesz. Az érlökés szabálytalansága, mely súlyosabb esetekben és állandó magas hő mellett inkább kerül észlelés alá, kedvezőtlen jelnek tekintendő, miután a beidegzés rendellenességére mutat. Nagy súlyt kell fektetnünk az érlökés számbeli viszonyának megfigyelése mellett az ütérfal ruganyosságára, az érlökés feszességére. Az érlökés eleintén nagy és puha, később kisebb. Minél nagyobb és puhább az érlökés, annál köny- nyebben lehet az érlökés kettős voltát (dicrotismus) már újjal való vizsgálatra megállapítni. Az érlökés ezen alakját régebben hagymázra nézve jellemzetesnek tartották, azonban helytelenül, miután ennek oka nem más, mint az edényfal ruganyosságának csökkenése, mi számos más bátalomnál is előfordúl. E jel fontossága tehát nem diagnosticai becsében, hanem abban rejlik, hogy a szívműködés elé gördülő akadály nagyságáról ad felvilágosítást, az edényruganyosság a vérkeringés egyik elősegítő tényezője lévén. Kicsiny érlökés mellett természetesen a dicrotismus is kevésbbé lesz kifejezve. Az érlökés megfigyelése tehát különösen azért fontos, mivel a hagymáz alatt előforduló egyik legveszélyesebb tünet, — a szívgyengeség — ez által ítélhető meg legmegbízhatóbban, míg a szív vizsgálata alig juttat ily jelek birtokába. Minél szaporább és kisebb az érlökés, annál inkább csökkent a szívműködés erélye; minél korábban jelent-
