Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
30 Általános fertőző bántalmak. azok kiterjedtebbek lesznek, sőt a szellemi tompúltsággal arányban lép fel a sülyedési tömörülés, valamint a hurutos, lebenykés tüdőlob, minek előidézésében különben a tartós hanyatt-fekvésnek, a gyengült szívműködésnek is lényeges része van. Ha ezen tömörült részletek egészen a környig terjednek, genyes mellhártyalob jöhet létre. Oly betegeknél, kiknél a légcsere és szívműködés már előbb nem volt kielégítő (tüdőtágulatban, szívbántalmakban stb. szenvedőknél), e szövődmények inkább fognak kifejlődhetni. Alanyi tünetek által sem a hurut, sem a sülyedési tömörülés és lebenykés tüdőlob el nem árulja magát, utóbbiak már azért sem, mivel mint említők, inkább zavart öntudatnál lépnek fel; még a légzést, szívműködést és hőmenetet sem zavarják annyira, hogy az orvos figyelme egyenesen oda lenne vezetve; csak is szorgos objectiv vizsgálat ad e tekintetben felvilágosítást. A tüdő alsó lebenye felett kiterjedten hallható nedves, kevert nagyságú, de mindamellett apróbb szortyzörejek, a lebenykés tüdőlobot már igen valószínűvé teszik. Kopogtatásnál mutatkozó tompúlt-tompa hang csupán nagyobb részletek légtelen- sége folytán keletkezik, milyenek egyes apróbb lebenykék összefolyása által szoktak keletkezni. E változásokon kívül azonban valóságos lebenyes, eroupos tiidölob is léphet fel szövődmény gyanánt a hagymáz tetőfokán, valamint az üdülési szakban, mely boncztanilag miben sem különbözik az önállóan fellépő hasonló bántalomtól. Alanyi tüneteket a kábult betegnél ez sem igen idéz elő, holott a lázgörbe pontos megfigyelése a rendes menettől eltérő emelkedést mutat, mely szaporább légzéstől és érveréstől van követve, mely utóbbiakat olykor fázás érzete előzött meg. Jellemzetes köpet a betegek kábúltsága következtében hiányozhatik; a mellkason mutatkozó tompulat és hörgi légzés stb. csak akkor értékesíthető kórismészetileg, ha nem oly helyeken találjuk, hol sülyedési tömörülés, lebenykés tüdőlob által is lehetnek előidézve. Az eredeti bántalom lefolyása tekintetében mindenkor komoly jelentőséggel bír, bár nem változtatja azt mindig rosszá. A hagymáznak hideg vízzel történő kezelése óta ezen tüdőlob nem gyakoribb és így nem valószínű az, hogy meghűlés által keletkeznék. Készünkről ezen eseteket úgy ítéljük meg, mint azokat, midőn valamely fertőző bámtalomban szenvedő beteg, más fertőző kór által lepetik meg. Embolicus folyamatok véres tüdőtömiiléshez vagy tályogképződéshez vezethetnek, melyek jelzése a különben is nagyfokú hörghurut miatt nehézséggel járhat. ügy a fentebbi folyamatok folytán, valamint azok nélkül is (ételrészleteknek a tüdőbe jutása által) fejlődhetik tüdőiiszök, melynek felösmerését a köpet minősége könnyíti; a lehellet, miután különben is bűzös, alig értékesíthető. A hörgmirigyek, a bélmirigyekéhez hasonló folyamat folytán megnagyobbodnak ugyan, de megbízható kórodai tüneteket alig idéznek elő. — Mellhártyalob leginkább a fent említett tüdőbántalmakhoz csatlakozik. — Tiidőve'szt, mint utóbántalmat, csak ritkán észleltek; ekkor a giimőkór hatánya, a gümő- bacillus természetesen már előbb meg volt a szervezetben, vagy a typhus tartama alatt jutott oda, úgy, hogy ezt alig lehet utóbántalomnak tekinteni. Idegrendszer. A boncztani tünetek közt említettük, mily csekélyek azok
