Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
■28 Alta lános fe itözö bánta Imák. Haspuffadtság (meteorismus) a szokott tünetekhez tartozik, de néha hiányozhatik is ; nagyobb fokú a vastagbél erősebb megtámadásakor (Colo- typhus). A léggyülemnek híg bélbennék mellett való jelenléte okozza a csípvak- béltáji zörejt, miből egyszersmind kitetszik, hogy e tünet a hagymázra nézve jellemzetes nem lehet. Önként ritkán jelentkeznek fájdalmak ; nyomásra érzé- kény a has, de leginkább a csíptáj. A hasi hagymáz folyamán fordulhat elő a bél részéről két jelenség, mely kiválóan gyakorlati fontosságú : a bélvérzés és a bélátfúródás. Bélvérzés az által keletkezik, hogy a pörkök leválása alkalmával az edényfal is felmaratik (arrodáltatik). A vér a bélűrbe ömlik és onnét a székkel együtt kiüríttetik. A leírt boncztani tünetekből következik, miszerint a vérzés helyéül leggyakrabban a vékonyból mirigyei szolgálnak és hogy leggyakrabban a második és harmadik héten fordúl elő. A szerint a mint a vérzés helye magasabban vagy lejebb van, és a vér kiürítése lassabban vagy gyorsabban történik, a vér csak egyes csíkokban vagy többé-kevésbbé az ürülékkel keverve üríttetik ki, mi által színe és összeállása különfélekép változhatik, majd élénk piros, majd kátrányszerű lesz. A bélvérzés jelentősége főleg a kiömlött vér mennyiségétől, a beteg erőbeli állapotától függ és könnyen belátható, hogy gyengült egyéneknél már mérsékelt vérzés is érvényesíti káros befolyását. De bármily csekély is a vérzés, az mindig komolyan veendő, mert könnyebb vérzés nem ritkán követ- tetik súlyosabb által. Jelentékenyebb vérzést mindig követik az általános és hirtelen létrejött vérhiány tünetei, melyek az összeesésig fokozódhatnak, sőt beköszöntliet a halál, még mielőtt a vér kiüríttetett volna. A liőmérsék azonnal sülyed (gvakran a rendesen alól), az érlökés kicsiny, szapora lesz; az előbb kábúlt, önkívületi állapotban levő betegek magukhoz térnek. A további lefolyás igen különböző s ma már mind kevesebb azon észlelők száma, kik — mint azt Trousseuj és utána mások tették — a bélvérzést a hagymáz lefolyására nézve kedvezőnek tekintenék ; másrészt azt is hangsúlyoznunk kell, hogy még súlyos vérzéseken is többnyire szerencsésen esnek át a betegek, habár olykor még később is érvényesülhet befolyása az üdülési szak megnyújtása stb. által. Ha hagymázbetegnél hirtelen nagy vérszegénység tüneteit látjuk létrejönni, a nélkül, hogy vér kiüríttetett volna és azt találjuk, miszerint a belek felett az előbb éles dobos kopogtatási hang helyett most tompult dobos hangot nyerünk, úgy joggal fogunk bélvérzést gyanítani. A bélvérzés különböző kimutatások szerint, különböző gyakoriságban észleltetett. Bélátfúródás leginkább a betegség harmadik, negyedik hetében (olykor még később) jő létre valamely bólfekély átlyukadása következtében. Az átfúródás helye a bél bármely részletén lehet, leggyakrabban a vékony bél alsó részletében lett észlelve. Az átfúródást — eltekintve a fekélyesedósi folyamatnak a mélybe való terjedésétől —- elősegítik: nagyfokú haspuffadtság, szilárd anyagoknak a fekélybe való jutása (emésztetlen anyagok, bélférgek stb.), hevesebb mozgás, különösen a hasprésnek igénybe vétele. Átfúródás ugyan többnyire súlyos esetekben észleltetett, de előfordulhat az a legkönnyebb esetekben is mindaddig,
