Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
26 Általános jertözo bántalmak. Ezt az időszakot enyhébb esetekben a lehevülési szak követi, míg közép súlyosságéi vagy súlyosabb esetekben ezt megelőzi a harmadik szak (amphibolei Stadium, Wundeklich), mely alatt a hőmenet ingadozó, rendetlen lesz ; a reg geli alábbhagyások már jelentékenyek, de az esti emelkedesek még mindig nagyok. Az utolsó szak, mely a mondottak szerint enyhébb esetekben a harma- dik, súlyosabb esetekben a negyedik, a lekerülés szaka (defervescentia), enne! jelleme abban áll, hogy a láz nem szűnik meg hirtelen (critice), hanem lassan Többnyire fokonkint csökken a hő, úgy hogy minden következő napon nagyobi: lesz a reggeli alábbhagyás és kisebb az esti emelkedés. Máskor a reggeli alább- hagyások mindjárt a lehevülés kezdetekor oly nagyok, hogy közel rendes hő- mérséket találunk, míg az estvéli emelkedések lassankint apadva, napok múlván szűnnek meg. — A lehevülési szak tartama 4-—8 nap a nélkül, hogy ezen határ egyes esetekben túl nem lépetnék. Különösen gyakran látni azt, hogy rendes reggeli liőmérsék mellett az esti emelkedések olykor nagy magaslatokkal, máskor alig 38° C.-ig való emelkedéssel eltartanak napokon, sőt heteken át (felszívódási szak, Kesorptions-lentescirendes Stadium). Ha szövődmények vagy utóbántalmak nincsenek jelen, melyek ezen tartós hőingadozást feltételeznék, valószínűnek vétetik fel, miszerint annak oka lassan gyógyuló bélfekélyekben, a fodormirigyek bántalmában rejlik. Olykor hetek múlván, viszonylagos jóllét közt bekövetkező bélátfúródás igazolja a fentebbi felvételt. Már előbb említettük, hogy üdülőnek (Keconvalescent) a hagymázbeteget nem tekinthetjük mindaddig, míg hőmérséke az esti órákban meghaladja a rendes hőfokot; de még az üdülési szakban is a legcsekélyebb behatásra — étrendi hibára, székrekedésre, kedélyi mozgalmakra, az ágy korai elhagyására — rövidebb-liosszabb ideig tartó lázzal szokott a szervezet felelni. Az elősorolt időszakok között a második (fastigium) az, mely a legtöbb eltérést mutatja; könnyű esetekben úgy szólván egészen hiányzik és a hő lassú emelkedése után azonnal következik a lehevülés szaka úgy, hogy a hagymáz- folyamat alig vesz 1—1 Vs hetet igénybe ; máskor a fastigium igen hosszú tartamú, de a nagy hőingadozások (l-5—2° C., febris remittens) folytán az eset mégis a könnyűek közé sorolható; ismét vannak esetek, melyekben a 7—10-ik nap reggelén mély alábbhagyás jő létre önként. Utóbbi időben, úgy mint más észlelőknek, nekünk is volt alkalmunk eseteket észlelni, melyekben a hő teljesen félbenhagyó jellemet mutatott; sőt egy ily esetben az emelkedés rendesen a reggeli'órákra esett (typus inversus). Hasonló magatartást tanúsított a hőmenet az ez esetben létrejött recidiva alkalmával is. Ámbár a vázolt hőmenettől kisebb eltéréseket elég gyakran észlelhetni, úgy mégis mondható, hogy bármely irányban létrejövő, különösen nagyobb hőingadozások mindig különös jelentőséggel bírnak. Erősebb bél-, ritkábban orrvérzést, terheseknél elvetélést, koraszülést nagy hőalászállás követ, úgy szintén bélátfúródást. Végre nagy hőcsökkenés kiséri azon állapotot, melyet összeesésnek (collapsus) nevezünk, midőn egyszersmind a szív gyengülésének kifejezett tünetei vannak jelen. — Eléggé kitetszik ebből, mennyire hibás
