Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
206 Aitalános fertőző bdntalmak. nem hiányzik, veszettségnél nincs jelen ; derménél a hát- és hasizmok görcsös összehúzódása jobban előtérbe lép, tartósabb ; veszettségnél a rohamokban való föllépés kifejezettebb. Hozzájárul még a veszettségnél észlelhető változott kedélyhangulat, mely előbb búskomorság jellemét, később a legnagyobb mérvű izgatottságét mutatja, a nagymérvű szomj, a fuladás érzete, a reszketés: mind oly tünetek, melyek a veszettség borzasztó kóralakját eléggé jellemzik és ki csak egyszer látta, soha el nem felejti. — Fontos a valódi veszettségnek (lyssa vera) az dl- vagy ideges veszettségtől (lyssa falsa) való megkülönböztetése, mely utóbbi oly embereknél fejlődik, kik kutya által harapva lettek és kiknél a veszettség kifejlődésének folytonos aggodalma képes az idegrendszer ingerlékenységét annyira fokozni, hogy az első pillanatra a két állapot megkülönböztetése nehéz. Alveszettségnél azonban a tünetek soha sem érnek el oly fokot, mint valódi veszettségnél; a beteg figyelmének elterelése által hosszabb időre sikerűi a kóros tüneteket elnémítani; a tünetek fokonkinti gyors súlyosbodásának elmaradása, a valódi veszettségnél megszokott határidőnek túlélése, — mind oly mozzanatok, melyek a megkülönböztetést előbb-utóbb lehetővé teszik. Hystericusok nyelési görcse szintén mutathat némi hasonlatosságot, melynek fel - ösmerése azonban a többi tünetek, előzmények számba vétele mellett nem nehéz. Nehezebb az eligazodás oly esetben, minőt utóbbb volt alkalmunk két ízben látni, melyben a túlérzékenység, mely főleg a légáram és szagok irányában mutatkozott, előbb volt jelen, mint a nyelési görcsök; a kórelőzmény, valamint a kórlefolyás a kételyeket csakhamar eloszlatják. Gyógy eljárás. Miután a veszettség emberekre főleg kutyákról, vagy kutyák által megmart állatokról terjed, az óvgyógymód azt követelné, hogy az állam által oly rendszabályok hozassanak, melyek e lehetőséget kizárják, vagy a legszűkebb határok közé szorítják. Nem lehet feladatunk e rendszabályok részletezésébe való bocsátkozás, csak főbb pontjaiban érinthetők azok. Megjegyezni általában csak annyit kívánunk, hogy bármily üdvösek is az e tekintetben hozott rendszabályok, hatásuk nem fog a várakozásnak megfelelni, ha — úgy mint az most történik — csupán akkor foganatosíttatnak, midőn a veszettség járványa már meg van állapítva, vagy ha azok csak egyes városokra szorítkoznak. Első helyen említendő a fényűzési ebek csökkentése, mi legczélszertíb- ben nagy ebadó kirovása által volna elérhető. Baden nagyherczegségben 3 forint ebadó mellett 1832-ben 26,000 kutya létezett; miután az adó 1 frt 30 krra lett leszállítva, 184-i-ben azok száma 45,000-re emelkedett és csak akkor szállt le ismét, midőn az adó újra föl lett emelve (Roll). Szükséges volna továbbá a szájkosarat állandólag kötelezővé tenni és pedig oly alakban, mely a marakodást lehetetlenné teszi. E rendszabály az ebek egészségét egyáltalán nem veszélyezteti és nem ostorozható eléggé az ebtulajdonosok és állatvédők amaz álrészvéte, mely képesebb volna inkább egy emberéletet is koczkáztatni, sem hogy a bár százakra menő ebeknek csekély kényelmetlenséget szerezzen. Soha nem láttak ilyenek veszettségben szenvedő embert! — A szájkosár, a kóborló kutyák összefogdosása és kiirtása, vagy nagy váltságdíj mellett való szabadon bocsátása mindenesetre inkább elrendelhető és kivihető, mint Boünell azon indít-
