Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
188 Általános fertőző bánt aimak. léczszertí nyújtványokra is, melyek a hüvelyes hártyából a here állományába hatolnak be és ott az ondócsövecseket összenyomja. E kötszöveti kérges tömegekben sárga, élénken határolt, kendermag nagyságú csomócskák találhatók, melyeket Virchow gummáknak ösmert fel, és ez alakot gummás, mézgadagos herelobnak nevezi. A kötszövetburjánzás a hüvelyes hártya nagyobb kiterjedésében történhetik egyöntetűleg, vagy egyes körűlírtabb helyeken. Utóbbiak összefolyása által a here egyenletesen nagyobbodik meg, rendes teriméjét 2—3-szorta meghaladhatja és porczkeménységűvé lesz; alapjával lefelé, csúcsával a lágyékgyűrű felé tekintő körtvealakot nyer. Fejlődése fájdalmatlan és nyomásra sem fájdalmas, mit némely szerző bujakóros herelobra nézve jel- lemzetesnek tart. A mellékhere és az ondóelvezető cső ritkán vonatnak a bán- talom körébe; ha igen, úgy szintén megvastagszanak. Még nagyobb és egyszersmind ruganyos tapintatú lesz a dag, ha herevízsérv csatlakozott a herelobhoz, melyről még kétes, hogy bujakóros eredetű (periorchitis syphilitica), vagy egyszerűen pangás következménye-e ? A bujakóros herelob lefolyása lassú, évekig elliúzódbatik, váltakozva kisebbedhetik, többnyire felszívódással végződik. Néha a herének csaknem egész állománya lévén áthatolva kötszövetburjánzás által, felszívódás esetén, a here sokkal kisebbre, olykor babnagyságúra apad. A here elgenyedése ritkán észlelhető. -— Bujakóros herelob a here élettani feladatát mindig csökkenti és ha két oldalú volt, a mint az olykor előfordúl, még nemzési képtelenséget is eredményezhet. — A bujakóros herelob a bujakor későbbi jelensége gyanánt szokott fellépni; czélszerű kezelésre gyorsan fejlődik vissza; visszaesések elég gyakoriak. Gümös herelobtól abban különbözik, hogy nem a mellékherében fejlődik mint ez, hanem a herében s nem genyed el, mint a gümŐs herelob, mely ilyenkor fájdalmas, mi a bujakóros herelobnál szintén hiányzik. — Hererákkal csupán a bántalom kezdeti szakában lehetne összetéveszteni, miután utóbbi gyorsabban nő, dudorzatos, fájdalmas lesz és szétesik. VII. Az izmok bnjakóros bántalma. A bujakór befolyása alatt az izomhüvely idült lobfolyamat székhelye lehet, mi által a megfelelő helyen az izomrostok nyomatnak és felszívódnak ; helyüket az izomhüvelyből kiindúlt újdonképlett kötszövet foglalja el. Másrészt, úgy mint más szervekben, az izmokban is fejlődhetnek gummák. A bujakóros izomlob folyton fokozódó fájdalmakat okoz, az izom egyidejűleg összehúzódik, activ mozgásra képtelen; érintésre, passiv mozgásra a fájdalmak fokozódnak. — Bujakóros izomlob leggyakrabban észleltetett a kar és czomb hajlító izmaiban, a fejbiczczentőben. Mi egyszer láttuk a deltaizomban föllépni. — Az izomlob a bujakór későbbi nyilvánulási alakjai közé tartozik; czélszerű kezelésre visszafejlődik és ha a bántalom nagyon mélyre nem terjedt, az izom ismét visszanyerheti működés-képességét; ellenkező esetben az izom sorvadása marad vissza.
