Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
186 Általános fertőző bántalmak. szerű tünetek által árulná el magát. Sajátszerűnek csupán a reczeglob egy alakja tartatik, a központi visszatérő reczeglob (retinitis centralis recidivans); ez az által tűnik ki, hogy a sárga folt körűi hirtelen lép fel elhomályosodás megfelelő látási zavarral, mely ép oly gyorsan múlik és tér ismét vissza. — A látó ideg lobja ép úgy szokta az agy bujakóros dagjait kisérni, mint más agybeli dagokat kisér; fajlagos tünetei nincsenek. V. A csonthártya és csontok bujakóros bántalinai. A csonthártya és csontok bujakóros bántalmai az eddig említett tünetek mellett gyakran kerülnek észlelés alá. Itt is ugyanazt tapasztaljuk, mit a bőr és nyákhártyák bujakóros bántalmainál, hogy a mélyebb roncsolásokkal járók a bujakór későbbi szakára esnek. Még kérdés, hogy a bujakór kezdeti szakában fellépő, nem egy helyre szorítkozó, hanem majd a koponyacsontokon, a kulcscsonton, a sípcsonton, majd más tájon fellépő fájdalmak, valóban a csontok és csonthártya fajlagos elváltozása által vannak-e feltételezve. A fájdalmas helyek eltérőleg a később említendőktől, melyek bujakóros eredete kétségtelen, sem dagot, sem pírt nem mutatnak, nyomásra a fájdalmak nem fokozódnak. A bujakóros elváltozás mint csonthdrtga-csontlob és mint gumma (mézga- dag) léphet fel. A bujakóros csonthártyalob terméke kocsonyás kötszövetből áll, mely felszívódható'c, széteshetik, elcsontosod hátik, vagy gummaképződésre ad alkalmat.— A csontosodáshoz vezető csonthártyalob (periostitis ossificans) kissé kiemelkedő dudor alakjában lép fel, mely felett a bőr mozgékony. Ha a bánta- lom erőteljes egyént lep meg és a lobtermény fel nem szívódik, mész-sók lerakódása által elcsontosodik, mely új csontképlés később az alatta levő csonttal, utóbbi szintén meglobosodván, összeforr. E megvastagodások tophus, göb elnevezés alatt ösmeretesek. — A fekélyesedő csonthártyalobnál a dudor hullámzást mutat, a felette levő bőr pirosodik, a daggal összeforr, megvékonyodik, míg végre a dag megnyílik és mélyreható fekély jő létre. A csonthártya alá jutott geny a csonthártyát a csontról leválasztja, mi által utóbbi elhal. — A mézga- dagos (gummás) csonthártyalob előbbitől nem választható mindig külön. Igen ritka esetekben szoktak e dagok elgenyedni, rendesen felszívódás útján múlnak el. Ha a felszívódás gyorsan ment végbe, az előbbi göb helyén, bemélyedés marad vissza (caries sicca). E mélyedés az által keletkezik, hogy a csonthártya mézgadagja a megfelelő csontba bemélyedik, azt nyomás által sorvadásra készteti, míg az így támadott bemélyedés környékén új csont képződése által meg- vastagodás jön létre. Csak is ily bemélyedés jelenléte jogosít fel arra, hogy az előbb jelen volt dudort gumma által feltételezettnek nyilvánítsuk. — Úgy mint a csonthártya, a csont is lehet bujakóros elváltozás székhelye és pedig oly módon, hogy a lágy részek fekélyesedési folyamata átterjed a csontokra, vagy a csontban magában fejlődnek gummák. Utóbbi esetben a gumma a velőűr zsírdús kötszövetében fejlődik. A gumma felszívódása után a csont előbbi alkatát visszanyerheti, vagy megváltozik és pedig a rendesnél likacsosabb, törékeny
