Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
168 A It a Ián os _ fertőző bánt aimak. kélyebb szokott lenni mint kankónál), a szomszéd mirigyek korai daganata, gyanút kelthet ugyan : de biztosságot csupán akkor szerzünk, ka a váladékkal oltást eszközlünk, vagy ha, mint azt néha látjuk, a váladék később a nemző részek valamely hámfosztott helyén sánkert idéz elő. A húgycsőben levő fekélyek esetleg szorképződéskez, a húgycsőnyílás szűkítéséhez vezethetnek, mit jó előre alkalmazott vattakúpokkal, vagy ruganyos bougiekkal kell megakadályoznunk. — Ha a fék átlyukadása után a visszamaradt bőrhíd fájdalmas, lobos, legczélszerűbb azt átmetszeni. A bőrnek hevesebb lobos folyamata jégborogatásokat, fenyegető üszkösödés, esetleg a makktyúszor műtétét teheti szükségessé. Netalán föllépő vérzések a szokásos szabályok szerint kezelendők. B) DOB. MIRIGYSÁNKER. BUBO VIRULENS. Kőroktan. A mindennapi tapasztalat mutatja, miszerint mindenütt, hol lobos, szétesési folyamat van, a szomszéd nyirkmirigyek szintén bevonathatnak a bántalom körébe; megnagyobbodnak, lobos állapotba jutnak, elgenyednek vagy visszafejlődhetnek. Ugyanezen folyamatot látjuk sánkernél is. Ily mádon létrejött mirigynagyobbodás rendesen magán hordja az alapbántalom jellemét, miután utóbbiból a nyirkedények útján eljutott részletek idézik elő a mirigy táplálkozási zavarát is. Sánkerliez szegődött mirigylob tehát, az esetek túlnyomó számában ugyanazon fajlagos kórhatány által lesz föltételezve, ugyanazon átalakuláson fog átesni, mint minőt az alapbántalom mutat és ezért nevezik az ily úton keletkezett mirigybántalmat mirigysánkernek (bubo virulens). A mondottak nem zárják ki azt a lehetőséget, hogy egyszer-másszor csatlakozik sánkerhez oly mirigydag is, melynek kóroka azon időből származik, midőn a sánkerváladék már elveszítette fertőző jellegét; ilyenkor a mirigydag sem fog a sánker tulajdonságaival bírni. Ezt mindenesetre valóbbszínűnek tartjuk, mint azt a módozatot, hogy mirigysánker fejlődhetnék a sánker kórhatányának a mirigybe történt bejutása folytán, a nélkül, hogy a bőrön ily folyamat által megelőztetett volna (búbon d’emblée), bár ez sem lehetetlen. Nem minden sánkerhez szegődik dob; befoly arra a sánker székhelye és a beteg magatartása. Leggyakrabban társúl a féken levő sánkerhez; különben azon az oldalon szokott fejlődni, melyen a puha fekély van. Inkább fejlődik, ha a beteg nem fekszik, ha a sánker elhanyagoltatik, tisztán nem tartatik, vagy edző szerekkel túlságosan lesz izgatva. Kórtünetek és kórlefolyás. A mirigyek rendesen a sánker fennállása óta eltelt első hetekben kezdenek nagyobbodni, sokkal ritkábban a puha fekély behegedése után. Az. első jel, mely a beteg figyelmét magára vonja, a puha fekély közelében, többnyire a czombhajlatban föllépő körülirt fájdalmas hely, melynek megfelelőleg a mélyben csekély, lencsényi-babnyi keménységet érezni. E hely fájdalmassága nyomásra, a megfelelő testrész mozgásánál élénken foko-
