Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
158 Altalános, fertőző bántálmak. mérgezése folytán (intoxicatio putrida) ennek súlyos megbetegedését idézik elő. Igen valószínű, miszerint e módozatok némelyike külön-külön, de együttesen több is érvényesülhet. A részletekbe e helyen annál kevésbbé bocsátkozhatunk, mivel e bántal- mak főleg sebészi és szülészi beavatkozás után fejlődnek ki, és tudományunk ezen részével foglalkozó művekben tárgyaltatnak. Reánk nézve e bántalom különösen a miatt bír fontossággal, mert egyes szerzők (Wunderlich) által régebben lett már a figyelem felhíva arra, hogy vannak esetek, melyek a legkülönbözőbb betegségek, bántalmak képe alatt folynak le és melyeknek csak egy részében lehet már az életben a genyvérűség kórisméjét megállapítani, míg a bonczolat rendesen pyaemiára mutat, a nélkül, hogy a bántalom oka gyanánt előzetes genygőcz vagy genyedő folyamat jelenlétét fel lehetett volna fedezni. Régebben azt hitték, miszerint ily esetekben a genyvérűség önként jött létre (pyaemia spontanea), míg ma megvagyunk győződve, hogy ily esetekben is volt valamely hámfosztott hely, folytonossághiány jelen, mely a bántalom fajlagos bacteriumainak a szervezetbe jutását lehetővé tette és e miatt nem szólunk önkéntes, hanem rejtélyes geny-evvérűségről (septicopyaemia cryptogenetica). E megfelelő hely kikutatása olykor annál nehezebb, mivel a ragály rajta bejutva, e megfelelő helyen változást nem idéz elő, hanem távolabbi helyen, sőt olykor a bejutásra alkalmat szolgáltatott sebzés már meg is gyógyúlt. A geny-ewérűség létrejötte tehát két feltételhez van kötve: a hámfosztott hely illetőleg folytonossághiány és a megfelelő fajlagos kórhatány jelenlétéhez. A fajlagos hatány szennyes kötszerek, műszerek, az orvosnak, szülésznőnek, ápolónak nem kellően tiszta kezeik által juthat a fertőzésre alkalmas helyre. Néha egyes helyeken, különösen nem jól gondozott kórházakban, eme fajlagos hatány — valószínűleg a levegőben, és különböző tárgyakhoz tapadva — felhalmozódik, mi által tömegesen fejlődik genyvérűség. A szülészi gyakorlatban nem egyszer lehet kimutatni, mint betegszik meg különösen egy szülésznő gyakorlatában egyik gyermekágyas a másik után genyvérűségben. A kórhatány többnyire a visszerek útján vétetik fel; legkönnyebben történik ez, ha a visszerek tátonganak (méh-, csontbántalmak), de e feltétel nem okvetlen szükséges. A mint e hatány a visszéren át és annak falába bejutott, a visszérben lobos folyamat jo létre (phlebitis), a vér megalszik, vérrög (thrombus) képződik, mely rostonyán, vörös és fehér vérsejteken kívül, bacteriumokat is tartalmaz nagy mérvben. Ha a visszér a véráram számára még átjárható, ez apró szervezetek, esetleg azokkal együtt a rög részletei is tovább vitethetnek a vérárammal. De fennáll a rög részei tovább vitelének veszélye akkor is, ha az illető vissz ér a rög által teljesen el van tömeszelve, ha t. i. a rög felső vége a szomszéd visszér-ág árama által elérhető. A tovább vitt rögrészletek legelébb a tüdöütér ágaiban akadnak meg, azokat nemcsak eltömeszelik, hanem bacterium-tartalmuk folytán, ott az eredeti bántalomhoz hasonló genyedési folyamatot idéznek elő, honnét a bántalom hasonló módon újra tovább terjedhet. Ha ily gócz a tüdő körzetéhez közel fekszik, mellhártyalob is fejlődik. Másrészt a rög nagyobb részletei nélkül a véráramhoz keveredett bacteriumok a
