Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
144 Általános fertőző bántalmak. Bár a cliinal a maláriának kiválóan biztos gyógyszere, mégis találunk néha oly eseteket, melyeknél cserben hagy. Ez, valamint ama körülmény, hogy a biztos gyógyításhoz szükségelt nagy mennyiséget tekintve, a chinal aránylag költséges, magyarázzák, hogy miért keresünk mindig oly szereket, melyek a chinalt esetleg pótolni volnának képesek. Eme törekvést azonban még eddig kevés siker koronázta. A chinaalkaloidák sorban meg lettek e czélra kísérelve: a chinoidin, a chinidin, a cinchonin, a conchinin ; ezek közűi még az utolsó vált be némileg- a nélkül, hogy a chinal méltó versenytársáúl lehetne tekinteni. — Még kevésbbé ajánlható a salicylsavas natron, a carbolsav, sáliéin, pilocarpin, kai. hydrojod., konyhasó, melyek olykor-olykor szintén meg lettek kisértve. A chinalon kívül csupán az eucalyptus globulus és a mireny (arsen) készítményei jöhetnek szóba, melyek közűi a mirenyre nézve már rég meg lett állapítva, hogy új megbetegedéseknél kevésbbé hatályos és inkább régi elhanyagolt váltólázakban, midőn már chinal ismételve lett eredmény nélkül nyújtva, valamint idegzsábák ellen, adatik jó sikerrel. Ugyanily természetűnek mutatkozik az eucalyptus is, csak hogy kevésbbé megbízható, mint a mireny. A mirenyt legkényelmesebben adjuk solutio Fowleri alakban naponta 3-szor 2—8 cseppet, jól hígítva közönséges vagy valamely aromaticus vízzel, melyhez kis adagban opium is adható. A mireny adagolása minden esetben óvatosságot igényel és gyomor-bélhurut jelenléténél kerülendő ; hátránya az is, hogy hatást csak hosszabb használat után fejt ki. Az eucalyptus-t Mosler, ki lépdagok ellen jó hatásúnak találta, következő alakban rendeli: piperini 5'0, ol. eucalypt. 10'O, chinin. muriat. 20, cerae alb. 6-0, f. pill. no. 100. consp. s. 2-szer naponta 3 szemet. — A tinct. eucalypt. naponta 3—4-szer adható kávéskanalankint. TIZENHARMADIK FEJEZET. JÁRVÁNYOS AGY- ÉS GERINCZVELŐHÁRTYALOB. MENINGITIS CEREBROSPINALIS EPIDEMICA. Kóroktan. Az agy- és gerinczvelőhártyalob ez alakja valószínűleg már előbb is fordult elő: mint járvány alakjában fellépő betegség azonban csak a XIX. században vonta magára a figyelmet. Eleintén Francziaországban, Svájczban uralkodott, később Angolországban, Svédországban, Amerikában, Németországban és hazánkban is észleltetett, hol többek közt a 70-es évek végével az alföldön (Békés) nagyobb kiterjedésben lépett fel. A fertőzést, okozó hatányt nem ösmerjük; utóbbi időben a gerinczvelőcsatornában és agy üreiben levő folyadékban lettek ugyan micrococcusok kimutatva; azok egyedüli jelenléte azonban még nem elegendő arra, hogy kórnemzőknek tekintessenek. Nincs bizonyítva, hogy a fertőző hatány valóban az orron és rostacsonton át jutna
