Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Részletes dermatologia - Fajlagos fertőzések következtében keletkezett bőrbántalmak - Növényi szervezetektől előidézettek
359 végtagjain gócokban nyilvánuló bőrbántalomban szenvedett. E lsesiók apró, az aknéra emlékeztető pustulákkal kezdődtek s később nagyobb polycyklusos, körülírt vegetatiókkal borított fekélyekké folytak össze. A fekélyek centrumában bekövetkező heges gyógyulás mellett a laesio szélein újabb göbök kelettek. Jodtherapiára tökéletes gyógyulás állott be. — A genyben ovoid és körtealakú testecskék voltak szabad szemmel is megkülömböztethetők, melyek górcső alatt élesztőgomba sejthalmazainak bizonyultak. Maltoseagaron fehér, kevéssé elemelkedő, felületére hosszirányú ráncok hálózatával ellepett gombatelepek fejlődtek. Górcső alatt hosszú, szögletes, kettőshártyájú tagokból álló fonalak voltak láthatók. A sporulatio egészen rövid, az anyagfonálra derékszög alatt álló nyélen történik és pedig akként, hogy minden egyes sarj csupán egy 9—12 spórából összetett láncolatot produkált. Vuillemin a gombát a mykoderma pulmoneum-raal azonosította, mely a természetben igen elterjedt, a zöldségen és az állott gyümölcsön élősködik s állatra is pathogen. Páréndomykosis elnevezéssel Balzer, Gougerot és Burnier (191.2) ismertettek egy kórképet, melynél 2 év alatt tojásnagyságot elért csomók fejlődtek ki. E csomók ellágyulva kifakadtak s ezután részint hegesen gyógyultak, részint felszínükön burjánzó, papillomaszerű granulatiók fejlődtek ki. — Punctióval nyert sárgás folyadékból maltoseagaron 5 nap múlva apró fehér, fénylő telepek jelentek meg, melyek csakhamar megsárgultak, felületük barázdálódott s porosus anyaga «a malomkőhöz tette hasonlóvá». Egészen fiatal telepből vett anyagban górcső alatt élesztőgombák, az idősebbekből rövidebb-hosszabb sporuláló fonalak észlelhetők. E fonalak igen hasonlók a szájpenész (soor) fonalaihoz, azonban ezektől a chlamydospórák hiánya külömbözteti meg. Monosporiasis-naV nevezett el Radaeli (1911) egy a mycetomával majdnem tökéletesen egyező kórképet. Lencse-mogyorónyi kemény vagy rugalmas, máskor fluktuáló és járatokkal a felszínre törő csomók között a láb dorsalis tájékán a bőr kékes s a bőrlsesio helyenkint körülírt, genyedő osteoperiosti- tisszel társul. A feltörő csomókból szövettörmelékekkel kevert geny ürül. A geny között nagyobb ovális, az aktinomyces-testecskére emlékeztető szemcsék láthatók. — Górcső alatt e szemcsékben gombaelemek észlelhetők. E gombák fonalai egyenesek vagy enyhén hajlottak, helyenkint duzzadtak, máshol karcsúbbak, kifejezetten tagoltak, villaszerűén elágozódók. Maltoseagaron izolálva ráncos, eleinte szürke, később sötétbarnává majdnem feketévé váló telepek keletkeztek. Sajátos és jellemző, hogy a spórák rövid oldalágakon s mindég solitser képződtek, amiért Saccardo a parazitát monosporium apio- spermum-naik. nevezte el. Acauliosis elnevezéssel Vignolo-Lutati (1913) egy esetet írt le, mely*a beteg ujján lágy, fájdalmat nem okozó, kékesszínű beszűrődés alakjában nyilvánult. A lsesio nyomásra nyúlékony, savós-genyes váladékot ürített. Az alkaron a diffuse hyperaemiás nyirokerek mentén eleinte rugalmas, majd fluktuáló, s apró centrális nyíláson kiürülő csomók támadtak s ezek helyén a szétesés előrehaladtával fekélyek alakultak. — Az ójtott anyagból Sabouraud-féle táptalajon discoid, gyűrűalakú, szürke, ráncos felszínű telepek fejlődtek ki, majd a tenyészet színe elsötétedett s világossárga segélyét kivéve majdnem fekete színt öltött. Górcső alatt fonalak voltak észlelhetők, palackalakú oldalágakból lefűződő sporasorokkal. Matruchot a gombát cicaulium Vignoli-Lutatti-nsdz nevezte el. Aspergillosis-nak az aspergillusokhoz tartozó penészgombáktól okozott pathogen elváltozásokat nevezzük. A penészgomba e faja, elsősorban az asper- gillus fumigatus épúgy, mint az aspergillus niger vagy a penicillium glaucum mint ártalmatlan saprophyta tenyészhet a testnek a külvilággal közlekedő üregeiben (orr stb.), azonban a szervezet minden egyes szövetében, még ha ott csupán rövid ideig is fészkel, kisebb-nagyobb szövetlaesiókat is okozhat. Ezek az e^Tűltozások a spórák közvetlen hatása alatt kifejlődő, könnyű, gyulladásos beszűrődésekben vagy a súlyosabb eseteknél myceliumokat is tartalmazó, genyedéses, abscedáló, nekrotizáló gócokat alkotó jelenségekben nyilvánulnak anélkül, hogy e jelenségeket specifikus klinikai jellemzetességük tenné feltűnővé. Tapasztalták a tüdőben (Dieulafoy, Chantemesse és Vidal «pseudotuber- culose micosique» (1890), Boyce, Hochheim «pneumonomykosis aspergillina» s mások) a tüdőn kívül a májban és a bőralatti kötőszövetben (Obici 1901,), a mesenterialis mirigyekben (Rothwell 1901,) stb. A bőrben kifejlődő aspergillosis abscedálásban nyilvánuló helyi elváltozásait az élő gomba méreganyaga közvetlenül provokálja (Chable 1917,) s a laesio a beléjutott gombák elpusztulásával spontán is gyógyulhat.
