Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Általános dermatologia - A bőr elváltozásainak általános pathologiája - A gyulladás - A gyulladás lefolyása
75 kevésbé zsíros sejtek alkotják. Ügy látszik, mintha a hám csupán két rétegből volna összetéve a száj vagy a hüvely nyálkahártyájához hasonlóan. A tüskés réteg túltengett, de a felsőbb sorokban a sejtek a szaruréteg felé fokozatosan ellapultak s szívósan egymáshoz tapadnak, ami a makroskopiában könnyen lekaparható pikkelyek képében fejeződik ki. A pikkelyek fehér színét a sejthézagokba szorult levegő adja meg. A kötőszöveti részben a bőrszemölcsök megnyúltak és tetejük a szaruréteghez feltűnően közelesőnek tűnik fel (ezért követi a psoriasis pikkelyeinek levakarását a pontszerű vérzés). A bőrszemölcsök erei tágultak (ez adja a psoriasisgócok élénkpiros színezetét !) és kereksejtes beszűrődés veszi azokat körül (a góc kiemelkedésének oka !) A psoriasisos jellegű parakeratosis azonban nem csupán ennél a lsesionál van jelen, hanem a papulosquammosus («psoriasiform») syphilid-eknél, valamint a dermatitis seborrhoeica némely változatánál ugyancsak észlelhető. Az ekzematiform parakeratosis-nál a keratohyalin, illetve eleidin réteg ugyancsak eltűnt, a tüskés réteg' középső sorainak sejtjei többé- kevésbé vizenyősen duzzadtak (succulentia), a szaruréteg magvait megtartott, lapos, száraz, zsíros sejtekből áll. Ez utóbbi sejtek egymással összetapadva, könnyen leválasztható lemezekben hámlanak. A hámlás folytonos. TJnna szerint a tüskés réteg középső sejtsorainak vizenyője közvetlenül zavaróan hat az elszarusodásra. A parakeratosis az ekzemának nem minden egyes szakánál és változatánál észlelhető, hanem többnyire a pikkelyező, hámló alakoknál, valamint az ú. n. másodlagos «ekzematisatio»-knál, mint a prurigo-nk\, a lichenificatio- nál, praemykosisos góc-oknál. Épúgy megtalálható egyéb hámló bőr- lsesioknál, mint pl. a pitysiasis rubra-nk\, a scarlatiniform erythro- derma-nk\ stb. Dyskeratosis alatt Darier-val az epithelsejtek oly elfajulásait értjük, melyeknél a tüskés réteg sejtjeinek bizonyos csoportja szomszédjaitól elkülönöződik és differenciálódik akként, hogy a normális elszarusodás helyett sajátos morphologiai elváltozásokat mutat. A hámsejteknek dyskeratosisát észleljük a psorospermosis-nk\, a mol- luscum contagiosum-nk\, valamint az epithelioma-nkl. A Darier-íéle keratosis-nál vagy psorospermosis-nkl jellemző, duzzadáson és homogenizáláson alapuló sejtelfajulást látunk. A csiraréteg, valamint többnyire a közvetlenül felette elterülő sejtsorok is teljesen normális sejteket tartalmaznak, azonban a tüskés réteg felsőbb (de olykor az alsóbb sejtsorok is) s főleg a szemcsés rétegben sajátosan elfajult hámsejtek tűnnek fel. Ezek a Darier-féle kerek testek («corps ronds»). Kerek, olykor ovális alakúak, melyek a rendes epithelsejteknél 2—3-szor nagyobbak, fokozottabban fénytörőek, oldalt szorult maggal bírnak, protoplasmájuk szemcsés (keratohyalin). Az elfajult sejtek túltengése a szomszédos ép sejteket nyomja, minek folytán azok laposra préselődtek és sarlóalakúan burokként veszik körül az elfajult sejtet. Az elfajult képleteket eleinte maga Darier is, a kóralak első leírója, mikroorganismusnak («psorospermium») tartotta, e nézetétől azonban már ő maga is elállt, úgy hogy ma a «kerektest»-ek alatt ismert jellegzetes elfajulást «psorospermosis»-nak is nevezzük ugyan, de anélkül, hogy ezeket parazitáknak tartanánk. A szemcsés réteg az affectio kelyén a tüskés réteg rovására kiszélesedett (4—5 sejtsorból áll), a keratohyalin szemcsék a normálisnál nagyobbak s
