Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Általános dermatologia - A bőr elváltozásainak általános pathologiája - A gyulladás - A gyulladás lefolyása
69 figyelünk arra, hogy minél mélyebb rétegben székel a hólyag, a felszínen annál elmosódottabbak a határai s annál több réteget foglal magában, tehát annál vastagabb a hólyag fedele. A legfelületesebb (subcornealis) hólyagok éles határnak, hártyaszerü fedelük szinte «letörülhető». A bőr legmélyebb vizenyőjét az irha legalsó rétegeiben lefolyó urticaria gigantea (oedema circumscriptum acutum Quinke) képviseli. Ugyancsak mélyen fekvő hólyagok keletkeznek a megtámadott bőrrész anatómiai szerkezeténél fogva. A tenyéren és a talpon a hámréteg sejtjeinek fokozott ellenállása s a szaruréteg természetes vastagsága miatt rendesen subepithelialis, leemelődési hólyag képződik, „melynek a fedelét a hámréteg egész szélességében alkotja. Ha ellenben a hámréteg sejtjeinek összeállása, a sejtek közötti érintkezés meglazult, az izzadmány könnyűszerrel az epithelrésekbe, a sejtek közé tódul, összeköttetésüket megszakítja s a hám bármely részében hólyagokat — epithelialis hólyagokat — hoz létre Bizonyos exsu- datiós bőrelváltozásoknál különösen Auspitz nyomán több szerző feltételezi, hogy nem az erekből való savókiáramlás a vizenyő legközelebbi oka, mely a hámsejteknek egymással való összefüggését meglazítja, hanem eredetileg ez a cohaesio enyhült s ennek csupán következménye az exsudatio. A hámsejteknek e kórosan lazult összefüggését jelzik az akantholysis elnevezéssel. A vizenyő enyhébb kifejlődésénél a bőrszemölcsök, a kötőszöveti elemek megduzzadása következtében az elváltozás helyén megnagyob- bodottak, a nyirokhézagok feltűnően tágultak, sőt tátongok s a nagyobb nyirokerek nem egyszer, mint endothellel bélelt fibrines tartalmú vezetékek látszanak. A rugalmas rostok sűrű hálózata többé- kevésbbé széttolódott egymástól, a kollagén rostok vaskosabbak. A bőr mélyebb rétegeiben a vérerek tágultak s falazatuk orsóalakú kötőszöveti sejtekben gazdagabb (hyperplasia). A vizenyőnek ez a megjelenése az elváltozás helyén diffus hatású, a széli részein élénkvörös, közepén elhalaványodott lsesióban — az urtica (csalánfolt) képében jut makroskopiai kifejeződésre. A középrész többé-kevésbé kifejezett elhalaványodásának az oka a kötőszövet megduzzadása folytán akadályozott verőeres fluxio csökkent voltában kereshető. Az ingertől kiváltott reakció, azaz az izzadmányos folyamat fokozott volta esetén már a bőr sejtjeinek egymással való összefüggése kifejezettebben szenved. Az elváltozás helyén az egyes sejtelemek annyira széttolódnak, hogy górcső alatt a szövetekben részben egymástól az eredeti szövet maradványaitól, sejtcsoportjaitól elválasztott, részben összefolyt kisebb-nagyobb üregeket hólyagokat látunk, melyeknek széleit a fönmaradt részben ép, de sokszor elfajult eredeti sejtelemek képezik. A hólyagoknak pathogenesise magyarázza meg, hogy alapjuk alatt a vér-, illetve a hajszálerek tágultak (congestio). Magának a hólyagnak alakja kerek vagy megnyúlt, tartalma az izzadmány természetének megfelelően savós-fibrines (vagy mint látni fogjuk savós- genyes), fedelük az exsudatio gyors vagy lassú lefolyásától függően petyhüdt vagy feszült. De a hólyagképződéssel járó bőrgyulladásoknál nem csupán a sejtelemek egyszerű, mechanikai úton támadó széttolatásával, illetve a fizikai nyomás alatt történt alakelváltozásokkEyl s a kötőszövet alakelemeinek chemiai és szerkezeti elváltozásaival kell számolnunk,
