Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Részletes dermatologia - Álképletek
535 A kankroid, a mélybe terjedő bőrrák1 eleinte borsó-cseresznye- magnyi, feltűnően kemény, alig érzékeny, a bőrrel együtt mozgatható, félgömbalakú, sima és csillámló felületű, barnás vagy szederjes színű beszűrődés. Az első gócot szomszédságában újabb hasonló képződmények jelentkezése követheti. Hónapok, olykor csupán 1 — 2 év múltán a lényegesen megnagyobbodott képlet közepén ellágyul, majd szétesik, helyén többé-kevésbé fájdalmas, kráterszerű, deszkakeményen beszűrődött, sáncszerű, szakadozott széllel ellátott egyenetlen alapú, részben elhalt szövettörmelékekkel borított, kevés váladékot termelő fekély képződik. A széleket gyakran szívósan tapadó felrakodás borítja. Helyenkint olykor tökéletlen, befejezésre alig jutó hegedési folyamat vehető észre. A környéki nyirokmirigyek beszűrődése sokkal gyakoribb, mint a lapszerű bőrráknál, noha igen későn, néha csupán a bántalom több évi fennállása után következik is be. A túltengő vagy bolyhos bőrrák, epithelioma papillare2 rendszerint valamely prseexistáló papillomás szerkezetű kóros képződményből (verruca senilis, nsevus verrucosus), olykor azonban rákos fekélyből indul ki s növekedésével hamarosan tekintélyes nagyságot ér el. A beszűrődött alapon burjánzó, a karfiol vagy a málna felületére emlékeztető felszínű szemölcsszerű növedék meredek szélével az ép bőr színe fölé emelkedik, előbb-utóbb szétesik és kráterszerű fekélyt mutat, melynek szélein azonban még ilyenkor is kivihető a szöveteknek papillaris elrendezése. A bőrráknak ez az alakja úgyszólván kizárólag az öregkor betegsége, azonban anyajegyekhez, kiváltképen a festékesek- hez, nem egyszer már az ifjúkorban társul (naevocarcinoma, melano- earcinoma). Az utóbbi esetben a bántalom kifejlődése gyorsul, olykor szinte rohamos s az áttételek sem ritkák. Néha traumás irritatiok (tökéletlen edzés, elektrolysis) indítják meg fejlődését. A bőrrákok szöveti képét úgy mint valamennyi rákét az atvpusos, szövettani értelemben vett határtalan hámburjánzás jellemzi. A kóros folyamatban résztvevő sejtek typusa szerint szövettani nézőpontból megkülönböztetjük 1. a tüskéssejtes bőrrákot (epithelioma spinocellulare) midőn a basalis sejtek tüskés sejtekké differenciálódnak, 2. a Krompecher-féle basalsejtes rákot (epithelioma basocellulare v. basalioma) midőn a basalsejtek féktelen szaporodásuk mellett jellegüket megőrzik s nem differenciálódnak tüskés sejtekké és 3. a mirigy- rátkot, midőn a basalis sejtek mirigysejtekké alakulnak. — A tüskéssejtes bőrráknál a hámlécek rendkívüli kiszélesedésében, megnyúlásában, illetve rendes alakjxiknak deformatio-jával sávokban, karélyokban nyilvánul a szöveti eltérés s e neoplasiás képletek túlnyomóan tüskéssejtekből állanak, míg a kötő- szöveti váz kevéssé kifejlett. Az elszarusodás rendellenessége következtében e sejtekben anélkül, hogy a bőr felszínére jutottak volna, keratohyalinképződés és elszarusodás s ennek folytán kerek szarugócok, szarúgyöngyök képződése látható. A basalsejtes ráknál — melynek tüzetes ismeretét Krompecher alapvető munkálatainak köszönjük — az álképlet epithelialis eredetű, s basalis réteg sejtjeinek jellegével biró hámból álló csöves (tubularis) nyalábokat, hámfészkeket alkot. A rostos kötőszöveti váz sokszor kereksejtekkel beszűrődött és sejtekben dús. Az arcon kifejlődő lapszerű bőrrákok túlnyomó többsége (Darier szerint */5-e) basalsejtű. — A secundser — áttételi — bőrrákoknál a folyamat a nyirokhézagok és az erek mentén indul meg. A bőr rákos elváltozásainak oka, mint a rákoké általában még teljesen ismeretlen. Amaz elméletekre, melyek a végső ok magyarázatát iparkodnak szolgáltatni, itt nem térünk ki s az általános patho*yn. : epithelioma spinocellulare profunda. ' Syn. : papilloma malignum.
