Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Részletes dermatologia - Ismeretlen oki tényezőktől előidézett, részben fajlagos természegű gyulladások
418 A belső gyógyításnak, melyre a pemphigus csoportnál nagy súlyt fektetünk, erélyesen roboráló kezeléssel (sanatogen, lecithin, soma*» tose, ovomaltin stb.), bő tápfelvétellel kell párosulnia, hogy a szervezet rendkívül nagy nedvveszteségével járó gyengeséget és a kínzó viszketéstől kiváltott idegességet egyensúlyozni képesek legyünk. Általában az arsén-t (per os, subhután vagy neosalvarsan infusio alakjában) és chinin-1 (3 X 0,3 — 0,5 pro die) adjuk orvosság gyanánt. Jadassohn figyelmeztet az előbbi szer oly hatására, hogy az adagolása alatt megszűnt újabb eruptiók, a szer kihagyásával ismét jelentkeztek. Mi — természetesen az alább részletezendő külső kezeléssel kapcsolatosan — a testhőmérsékleten tartott physiol, konyhasóoldat gyűjtőeres befecskendezésével (másod-harmadnaponként 100—150 gr.) több ízben értünk el nem csupán feltűnő javulást, de teljes gyógyulást is (1. 134. 1.). Más eseteknél ugyanezt a kedvező eredményt a többször megismételt gyűjtőeres chinin- (1. 131. 1.), 0,30—0,45 neosalvarsan- infusio (4—5 ízben 5—7 napi időközökben), mások a Linser-féle épvérsavó beömlesztésével (1. 124. 1.) érték el. Néhány szerző (Pusey, Schamberg) az autogen serumot (a beteg saját lecentrifugált vérsavójának subkután befecskendezését) dicséri, mások (While) az egyszerű vér elvonásnak (vensesectio) tulajdonítanak hasonló jó hatást. Álmatlanság, idegesség ellen a szokásos symptomás szereléssel küzdünk. A külső kezelésnél mindenekelőtt a feszes hólyagok fedelének felszúrása ajánlatos, anélkül azonban, hogy magát a hólyagfedelet, mely külső secundaer fertőzés ellen némiképen mégis csak védi a lsesiót, eltávolítanánk. A denudált, erodált területek behámosodását prolongált langyos fürdők, különösen, amit osztályomon rendszeresen rendelek, a kálium hypermanganicum-vnal készültek (6,0 gr. egy fürdőre, előzetesen feloldva a kádba öntendő) lényegesen siettetik s azonkívül talán bizonyos antisepsises hatást gyakorolnak a secundaer fertőzések ellen amellett, hogy a fenyegető fölfekvések kifejlődését gátolják. Ugyancsak dicsérik a kénes fürdők hatását. A sok oldalról ajánlott kátrányos fürdőnél nagy óvatosságot ajánlunk. Sokszor izgatja s újabb eruptiora ingerli a bőrt! Célszerű az erodált gócokat bismuthum subgallicum, xeroform-maA behinteni. Viszketés ellen anaesthesin vagy cycloform hintőport keverünk ezekhez. Alkalmazhatunk mészvíz-olajos borogatásokat (aqua calcis, ölei lini ää partes) vagy cink s azonkívül J — qO/q kén, illetve <3—5°/o tumenol vagy ichthyol hozzátételével készült rázókeveréket (1. 110. 1.). A behámosodást jelentékenyen gyorsítja az l—2°/o pellidolkenőcs is. A hólyagtartalom beszáradása révén keletkező pörköketr közömbös olajjal vagy zsírnemű anyagokkal fellágyítva távolítjuk el. Minthogy a redőket alkotó fehérnemű (ing) az érzékeny bőrt ágyban fekvésnél nyomja s ekként eruptiókat vált ki, osztályomon a beteg ágyában, melynek lepedőjén, hogy az erodált helyekhez ne ragadjon, marokszámra hintettem el az olcsó talcum-ot, meztelenül fekszik úgy, hogy a lepedő két beporozott oldalsó szárnyát hajtja magára s így jön föléje a paplan, illetve — mert a nagy nedvveszteség fázékonnyá teszi az ily beteget — a vastag halina- pokróc. Hasonló célt szolgál a beteg testének bekenése valamely közömbös, esetleg antisepsises (10°/o bór vasúin) kenőcscsel. A beteget ne fektessük túlfűtött szobába, mivel az izzadás alatt az eruptiók fokozódnak.
