Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Részletes dermatologia - Ismeretlen oki tényezőktől előidézett, részben fajlagos természegű gyulladások
41S ről is, minta Richaut (1877) vizsgálataira támaszkodó Lavergne (1883) részéről is. Közben kidolgozásra kerül, természetesen eleinte a fejletlen technika miatt felette hiányosan, a lichen acuminatus és planus anatómiája. Az előbbivel mint elsők Neumann (1869), Biesiadecki (1872), Poor I. (1875), később Besnier, Unna*. Joseph és Benda, Jacquet, Török, Mourek, Lukasiewitz, Riecke stb. az utóbbival Crocker (1881), később különösen Unna (1882), Caspary 1888), C. Boeck (1899),. Török (1890), Joseph (1897), Jarisch (1907), Poor F. (1901) s mások foglalkoznak. Uj stádiumba jut a lichen kérdése, midőn 1889. a párisi kongresszuson moulageok és esetek alapján maga Kaposi Besnier-ve 1 egyezve azonosítja lichen ruber acuminatus-át a pityriasis rubra pilaris-szal, amit külömben Brocq mán előbb gyanított, sőt amint kiderült, hogy az amerikai dermatologusok már előbh is a pityriasis r. p.-t nevezték lichen r. a.-nak! Természetesen ennek az identifikálásnak voltak s vannak ma is a legkiválóbb dermatologusok között is ellenzői, akik Neisser-rel élükön a lichen r. ac.-t élesen elválasztják a pityr. r. p.-tólt Időközben kiujúl az a vita is, hogy voltaképen a lichen planus és az acuminatus csakugyan egy és ugyanazon a betegségnek két variatioja-e csupán, vagy mindegyik önálló kóregyed-e. Az összetartozás mellett kardoskodott Kaposi-\al élén az egész régibb bécsi iskola, de azonkívül Weyl, Köbner, Lavergne, H. Hebra, Unna, Schwimmer, Polotebnoff, Galewszky stb., sőt a planus és acuminatus- vegyes eseteit is ismertették C. Boeck (1885), Havas 1888), Hallopeau és Méneau. Az összetartozás ellen foglaltak ál/ást a többi közt Robinson, Szadek, Fox>. Taylor, Elliot, Klotz, Geber Ede, Róna, Török, Caspary, Kreibich stb. A lichen, planus szájnyálhártyalaesiójával foglalkoztak Neumann, Pospelow, Crocker, Unna+ Köbner, Mackenzie, Audry, Gautier és mások. Megtalálták ezt az elváltozást nemcsak a szájüregben, hanem a végbélben Marx, Sióbwasscr, Nekám, a húgycsőben Page, Heuss, Bettmann, a hüvelyben Poor F. A nyálhártyalaesióról az első tüzetes histologiai leírás Poór F.-től származik (1901). Felismertetnek a lichen, planus változatai és pedig a lichen obtusus (Unna 1885), a lichen atrophicus s, sclerosus (Hallopeau 1887), a lichen ruber moniliformis (Kaposi 1886) stb. A lichen, illetve a pityriasis rubra pilaris egész tárgykörét felölelő monográfiákban dolgozták fel a kérdést Caspary, Róna (1888), Besnier 1889), Brocq Neisser 1893). Róna összeállításában a magyar adatokra is kiterjeszkedik, azonban ez adatokat sajnálatos módon részben tévesen és hiányosan citálva, azok félreértve kerültek a nemzetközi irodalomba. A lichen planus és a pityriasis rubra pil. terén a pathologiai kutatásokkal elért eredményekkel setiologiai ismereteink fejlődése sajnos, nem tarhatott lépést. E bántalmak okára nézve csupán többé-kevésbé valószínű hypothesisek- kel rendelkezünk. A lichen planusra vonatkozóan a szerzők legnagyobb része- C. és T. Fox és Hutchinson eredeti nézeteihez híven a neuropathologia irányában véli az okot feltalálhatni s a Tommasoli-féle autointoxicatiós elméletnek különösen a pityriasis r. p.-ra nézve ugyancsak számos híve van. De a tényszerű bizonyítékok ép úgy hiányoznak, mint hiányzik még a pityriasis r. p„ legújabban felvetett gümös eredete mellett, melyet különösen Milian védelmez. Tagadhatatlan, hogy az bbductiora került eseteknél a tuberculosis felette gyakori, ami külömben Poór Imrének már 1875-ben feltűnt, midőn eseténél a boncolás (Scheuihauer) a belső szervek gümősödését találta & ámbár állást nem is foglal, felveti a kérdét, hogy vájjon oki vonatkozásba hozható-e e lelet a bőr bántalmával. Milian a sokszor tévútra vezető klinikát impressziókon kívül különösen a pityriasis r. p.-nál észlelt positiv tuberkulin- reactióra támaszkodik hypothesisénél, azonban Lewandowsky azon gyanújának ad kifejezést, hogy a szóbanforgó eset nem-e cseréltetett össze valamely lichen scrophulosorummal. Gyógyítása egyezik a psoriasis-éval. Az arsén e bántalomnál is- leghasznosabb orvosságunk, noha egyes esetekben az arsénkura alatt a kiütések kiujúlását is észlelték. A karbolsav belső adását pirulák alakjában (1. 142. 1.) is ajánlották. Azonban alkalmazása még prolon- gáltabb. Olykor 2000 pirulára is fel kell mennünk, míg az involutio bekövetkezik. A bőrelváltozások kezelése ugyancsak keratoliysis-es*. reduktiv és hámlasztó szereink alkalmazásában áll. amint azt a lichen, planus gyógyításánál leírtuk (1. 407. 1.).
