Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Részletes dermatologia - Ismeretlen oki tényezőktől előidézett, részben fajlagos természegű gyulladások
407 ripilaris) elhelyeződésének» tehát változatának tartjuk, hol az eltérő klinikai kép a megtámadott talaj eltérő anatómiai viszonyainak tulajdonítandó s amely kórkép nem azonosítható a külön betegség jellegével biró pityriasis rubra pilaris (= lichen ruber acuminatus Kaposi) kórfolyamatával. A lichen planus okát illetően teljesen homályban vagyunk. Vannak hívei a parazitás (Lassar), a fertőzéses (Hallopeau) elméletnek, noha a bántalomnak egyénről-egyénre való átvitele sohasem sikerült. Főleg a bőrelváltozásoknak gyakori körkörös megjelenése, máskor excentriás terjedésmódja adott tápot a parasitser elméletnek. Sok híve van s különösen volt a közelmúltban a neurogen eredetnek (T, Fox, Hutchinson, Köbner, Besnier, Malcolm Morris, Polotebnojf, Pospelow stb.), amely felfogásra a szerzőket főleg a lsesióknak a másképen is magyarázható néha féloldali, valamint symmetriás elhelyeződése késztette. Az újabb elméletnél nagy a hajlandóság az anyagcserezavarok feltételezésére, anélkül, hogy e felfogás épúgy mint az előbbiek, legalább egyelőre bizonyítékokkal volna támogatható. Legalább Radaelli anyagcsere vizsgálatai semmi positiv eredményt ez irányban nem szolgáltattak. Elvétve oki kapcsolatba hozták a bőrlsesiót a kösz- vénnyel, a diabetes-szel, az anaemia perniciosa-val is stb., azonban mindezek a nézetek elszigetelt feltevések maradtak. Több szerző Jacquet-val mechanikai eredetűnek tartja s valóban ama tény, hogy már előzőén lichen planusos egyén bőrén külső trauma (vakarás, köpölyözés Köbner) vagy traumaként értelmezendő előző bőrbántalom (herpes zooster, impetigo stb.) helyén, a buccán a nyálhártya lichen kedvenc helyén a molarisok rágó felszínének magasságában, ahol tehát ugyancsak legtöbb traumának van kitéve, újabb eruptiok támadnak, e traumás felfogásnak alapot nyújt, azonban szerintünk csupán oly értelmezéssel, hogy a trauma nem mint kórokozó, hanem mint a lsesiót kiváltó helybeli ok szerepelhet, de csupán oly szervezetnél, mely dispositiojánál fogva a lichengöböt mint fajlagos reactio eredményét váltja ki az inger hatása helyén. Valósziníí tehát, hogy a lichenes betegeknél a szervezet, illetve a bőrnek bizonyos fajlagos áthasonulásával, módosult reactioképességével van dolgunk. Lichenes egyének dispositiójával járó áthasonulását jelzi az a körülmény is, hogy az ebben a bántalomban szenvedők oly feltűnő kevéssé érzékenyek, sőt szinte érzéketlenek a külső pyogén fertőzések irányában. Ismeretesek oly esetek is, midőn a bántalom egymással közeli, vérszerinti kapcsolatban álló rokonokat lepett meg. Jadassohn öt, Géber két testvéren, Brocq anyán és leányán látta egyidejűén s több hasonló eset ismeretes. Ily eseteknél bizonyos ingerekre a lichen planus lsesiójá- val reagáló sajátos, időszakos, tartós, világrahozott hajlamosságot tételezhetünk fel. Gyógyítás. Alig van az ismeretlen aetiologiájú idősült bőrbántal- mak között egy másik gyógyító szereinkkel oly biztosan befolyásolható, mint a lichen planus. A Hebra-tól a lichentherapiába bevezetett arsén prolongált belső alkalmazása — az intolerantiaval viseltető, szerencsére ritka esetek kivételével — teljes sikerrel jár. Természetesen az előidéző oki tényező ismeretének hiányában még csak sejtelmünk sem lehet ama biochemiai feltételekről, melyek az arsén- therapiának e kedvező eredményét megmagyarázzák, de feltehető, hogy a gyógyító hatás a szervezetnek olyan áthasonításán alapszik, mely
