Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
5 sabbnak véltük, — sajnos anélkül, hogy ezt a dermatológia mai fejlettsége mellett következetesen az egész vonalon végig tudtuk volna vezetni — az setiológiai beosztást követni, illetve egy ilyet más szerzőkre is támaszkodva konstruálni, mint mereven ragaszkodni az anatómiai-morphologiai beosztáshoz, mely nézetünk szerint az össze- való betegségfolyamatoknak túlságos s a tanulóra nézve nehezen érthető szétforgácsolására vezet. Azt hisszük, hogy alkalmazott rendszerünk a tudományos eredményeknek a gyakorlat követelményeivel való összekapcsolás céljának még leginkább megfelel, noha a tökéletestől — mint minden egyéb dermatológiai rendszer — ez is vajmi távol áll. A dermatológia tanulását, különböző s nem csupán a régibb szerzők, hanem az újabbak alapvető műveinek megértését is felette megnehezíti a szakmánk történeti fejlődésének folyományaként keletkezett nehézkes terminológia. E zavar fokozásának elkerülése végett jelen munkánkban lehetőleg ragaszkodunk a leginkább használatos elnevezésekhez, noha ezeknek egy része nyilvánvalóan helytelen és ott is, ahol az elnevezés téves következtetésekre vezethet, inkább a régi irodalomba nyúltunk vissza terminus-ért, semhogy újak alkotásával nehezítsük a megértést. Viszont, hogy a régibb szerzők értékes és tanulságos műveit a kezdő dermatológus számára is megért- hetővé tegyük, csillag alatt minden egyes terminusnak gyakoribb, sőt elavult synonymáit is felsoroljuk. Ez lehetségessé teszi, hogy ha az olvasó valamelyik munkában előtte ismeretlen elnevezésre bukkan, könyvünk index-ének segítségével mindég megtalálhassa a betegség vagy jelenségnek úgyszólván valamennyi használatosabb elnevezését. Nagy súlyt fektetünk az elváltozások s azok átalakulási folyamatainak tüzetes leírására s minthogy a szabad szemmel észlelhető elváltozások csupán a górcső alatt észlelhetőknek kifejeződései, természetesen a mikroszkópiái elváltozások taglalása munkánk jelentékeny részét foglalja el. A kórhatározás a bőrelváltozások túlnyomó részénél az alaki tulajdonságok figyelembevételével történhetik csupán, de e durvább morphologiai elváltozásoknak kulcsát az elváltozások kórbonctani lényegének és pathogenesisének tüzetes ismerete, amire a górcső tanit, adja meg épúgy, mint azok a mesterségesen kiváltott reactiók, melyeknek a betegségek felismerésénél egyre nagyobb szerepük jut. Könyvünk írásánál természetesen felhasználtuk a dermatológia oly klasszikusainak, mint Elének, Bazin, Hardy, Devergie, Bayer, Hebra és Kaposi műveit, valamint az utóbbinak Besnier örökbecsű megjegyzéseivel ellátott Doyon-féle fordítását s az újabbak közül különösen Unna, Vidal, Brocq, Tenneson, Joseph, Hallopeau-Leredde, Jarisch, Darier, Jesionek stb., a hazaiak közül Schwimmer és Török dermatológiáit, Nékám-n&k eléggé nem méltatható fáradsággal és lelkiismeretességgel összegyűjtött, a dermatológia hazai múltjára vonatkozó feljegyzéseit, Tommasoli, Nékám, Ehlers, Lewandowsky stb. monográfiáit, a Besnier-Brocq-Jaquet-íé\e nagy francia s a Mracek-féle né- met gyűjtőmunkát, a Neisser-Jacobi-féle Ikonographia-1 s egyéb atlaszokat, valamint a szakfolyóiratok megfelelő közleményeit. Talán fölösleges is felemlítenünk, hisz annyira természetes, hogy hazai szerzőink munkáit, amennyire már azokhoz a magyar folyóiratokra vonatkozó index sajnálatos hiányában hozzáférhettünk, feldolgoztuk.
