Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Általános dermatologia - A bőr szöveti szerkezete
40 A csiraréteg (stratum germinativum v. basale) a hámnak legalsó, a kötőszövettel határos rétege. Vaskos oszlopalakú szorosan egymásmellé sorakozó hengerhámsejtek sorából áll. E sejtek felső felszíne kúpalakú, alól a kötőszöveti réteggel pedig számos apró nyúlványnyal (Herxheimer-féle rostok) kapcsolódnak össze. A chromatin és achromatin anyagból álló ovális sejtmagból a finoman szemcsézett sejt- protoplasmán keresztül igen karcsú rostok hatolnak és tartják fenn az összeköttetést a szomszédos és a fölötte levő sejtekkel. E rostok a sejtek közötti nyirokkal telt s igen finom idegfonalakat is tartalmazó réseket (sejtközötti nyirokrés) sokszorosan áthidalják. Még vitás, hogy a protoplasmarostok a szomszédos sejtek hasonló rostjaival csupán összekapcsolódnak-e vagy a szomszédos sejt testébe is behatolnak-e. A csirasejtek protoplasmája a legfinomabb szemcsék alakjában festéket is tartalmaz. E festékanyag a sötétebben festeny- zett testtájékok bőrén sűrűbb, sőt több réteget foglal el. Ugyanazt észleljük a sötétebb bőrű emberfajoknál is. A csiraréteg sejtjei termelik a hám valamennyi sejtjét. Karyo- kinesises oszlás (mitosis) útján szaporodva az új sejtek a régieket fölfelé szorítják. A sejtek e fölfelé nyomulás közben fokozatosan elvesztik hengeralakjukat és az ú. n. tüskés sejtekké alakulnak át. A csiraréteg hullámzatos vonal alakjának felel meg, a bőrszemölcsök fölött magasabban van, míg szomszédságában hámlécek alakjában mélyen a kötőszövetbe ékelődik. A tüskés réteg (stratum spinosum s. dentatum) átlag 4—6 sejtsorból áll. Az egyes sejtek a csiraréteg sejtjeinek átalakulásai oly- képen, hogy elvesztik vaskos oszlopalakjukat, ellapulnak. Minél felsőbb sejtsorba jutnak, annál laposabbak. Minthogy nem szorulnak oly szorosan egymáshoz, mint a csiraréteg sejtjeii egymással közlekedő protoplasmanyúlványaik (innen «tüskés» sejt) a nyirokrések szembeötlők. A mag mindenütt megtartott, festék itt-ott az alsó sejtsorokban (a színes emberfajtáknál feljebb is). Ahol alatta az irha szemölcstestje foglal helyet, a réteg keskenyebb, a hámlécek helyén kiszélesedett. A szemcsés réteg (stratum granulosum) a tüskéssejt réteg fölött terül el s szerkezetüket feltűnően megváltoztatt sejteknek többnyire egy, csupán a tenyéren és a talpon 3—4 sorából tevődik össze. Az egyes sejtelemek egészen ellapult, a bőr felszínére harántul elhelyezkedett hámsejtek, zsugorodott s ugyancsak lapos maggal, durván szemcsézett protoplasmával. A szemcsék hsematoxylin, karmin, me- thyleosin-nal élénken festődő fehérnyeszerű anyagból, a keratohyalin- ból (Waldeyer) állanak. A szemcsék képződése a mag körül indul meg. A szemcsés sejtek közötti protoplasmanyúlványok csak helyen- kint maradtak meg s az egyes sejtek egymástól többnyire távolabb is állnak, helyenkint annyira, hogy közöttük több hasonló kiterjedésű sejt is elférne.* A világos réteg (stratum lucidum, Oehl-féle réteg), magokat nem tartalmazó iapos sejtekből áll. A homogen sejtprotoplasmát erősen fénytörő anyag, az eleidin (Ranvier) foglalja el. Felsőbb sejtsorában egyes részletein már az elszarusodás végső terméke, a keratin mutatható ki. Mint már említettük a világos sejtréteg csupán egyes testtájékokon van jelen. A szarúréteg (stratum corneum) a hám legfelső rétege. Ez
