Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Részletes dermatologia - Rendszerbetegségek
387 A leukaemia ('pseudoleukaemia) cutis diffusa általános rosszullét, szédülés, étvágytalanság kíséretében vagy ekzemaszerű az egész testfelületre fokozatosan szétterjedő polymorph kiütéssel kezdődik vagy az erythroderma képében kínzó viszketéssel párosuló folyamat, mely a testfelület diffus kipirulásával («rákvörös»), helyenkint livid, kékes színezetével, pikkelyes enyhe hámlásával, a bőr megvastagodásával, horzsolásaival, esetleg secundaer pyogen fertőzésével változatos képet nyújthat. Az arcon a bőrnek megvastagodása, a beszűrődések között támadó barázdákkal járó folyamat a leontiasis néven ismert torzulást válthatja ki. A hajszálak, szemöldök és pillaszőrök kihullanak vagy sorvadtak. Természetesen ily leukaemias elváltozásoknál sem hiányzik a nyirokmirigyek, a lép, illetve a máj duzzanata, azonban a legjellemzőbb mégis a vérvizsgálat eredménye (kb. 90 % lymphocyta, 8 % polynuclearis neutrophil- és 2 % eosinophit-sejt). A szöveti kép (Riehl) a vérerek s a verejtékmirigyek környezetében keletkező, lymphocyta felhalmozódással kezdődő s a szemölcstestektől a bőralatti kötőszövetig leterjedő beszűrődéssé kiszélesedett elváltozásban nyilvánul. Az iníiltratio területén a nyirokerek tömve vannak lymphocytákkal s ilyenek a vérerekben is feltűnő nagy számban találhatók. A beszűrtödés szélén orsóalakú sejtek, a papillákban oedema s az irhában helyenkint leukocvták és fibrin- hálózat észlelhető. Ott és kizáróan csak ott, ahol a beszűrődés lazább Riehl eosinophilsejteket is ír le. A bőr elváltozásai a leukaemia, illetve a pseudoleukaemiához mindég csupán másodlagosan csatlakoznak. Kétségtelen, hogy a laesiók pathogenesise a vér megváltozott voltában leli magyarázatát, míg a betegség végső oka, ama még kellően meg nem világított aetiolo- giai tényezőkben keresendő, melyekre nézve belgyógyászati munkákra utalunk s csupán mint a vita előterében álló theoriára mutatunk rá, minden állásfoglalás nélkül, a gümős elméletre. E. Frankel és Much az antiforminos eljárással a leukaemiás szervekben következetesen egy granulált, ziehlnegativ, ellenben grampositiv bacillust találtak, mely mikroorganismus hossza a gümőbacilluséval egyezett, azonban annál 3—4-szerte vaskosabbak voltak s e bacillusban vélik a betegség okozóját találni. Coley és Ewing typusos leukaemiá-nál egyik nyirokmirigyben találtak átój tásnál tengeri malacnál általános gümősödést okozó bacillust. Arndt egy erythroderma-val nyilvánuló esetnél ziehl- positiv, teljesen a gümőbacillus jellegével bíró mikrobákat talált szórványosan a szövetekben, részben a nagy lymphocytákban. A kérdés tisztázására irányuló vizsgálatok még nem adtak kétségtelen tényekre támaszkodó bizonyítékokat. A leukaemia diffusa cutis kórképét, ahogy azt ma ismerjük, elsőízben Riehl dolgozta ki részletesen. További adatokat szolgáltattak Hallopeau és La fitté, Rusch és mások. A Kapositól lymphodermia perniciosa elnevezéssel leírt bántalmat, melyet a szerző a leukaemia egyik nyilvánulásának tartott, Besnier, Vidal és Hallopeau inkább a mvkosis fungoides erythrodermás szakának minősítették s Rékám, valamint Palmuf kórbonctani szempontból ugyancsak kizárják a leukaemia fogalmából. Gyógyítás. Úgy a leukaemia, mint a pseudoleukaemia bőrelváltozásai csupán következményes és részjelenségei lévén a nyiroksystema, illetve a szervezet általános megbetegedésének, a betegségfolyamat gyógyítása nem képezheti a dermatologia tárgyát s ezért az olvasót a belgyógyászati munkákra utaljuk. Viszont a bőrelváltozások felismerése nem egyszer vezet a kórhatározás felállítására, amiért is e 25*
