Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Részletes dermatologia - Fajlagos, de ismeretlen fertőzésektől keletkező idősült sarjadzási daganatok (granulomak)
382 elváltozások meglepő hajlamot árulnak el a visszafejlődésre, mely folyamat a képlet középpontjában annak lelapulásával indul meg s ekkor a még megmaradt széli részek gyűrű- vagy ívalakú elrendeződést mutatnak. Tökéletes visszafejlődés esetén a beszűrődés teljesen felszívódik s helyén többé-kevésbé festékes hely marad, de már a visszafejlődés ideje alatt a testfelület egyéb részletein újabb neoplasiás gócok szoktak keletkezni. Az elváltozásokat igen gyakran már igen korán jelentkező nyirokmirigyduzzanatok kisérik. sőt előzhetik meg (Róna, Török). Bruchet valamint Quinquaud hereduzzanatokat is említenek. A bántalomnak a nyálhártyákon való jelentkezését is leírják (Hallopeau és Jeanselme, Blane, Philippson esetei), de a szerzők nagyrésze a nyálhártya elváltozásoknak a mykosis fungoides-szel való oki vonatkozását, épúgy, mint a csontrendszernek megtámadását (Kaposi és Paltauf esete) is kétségbe vonja. A neoplasia-s szak tartama 20 évre is kiterjedhet s ha időközben spontán részleges remissiók észlelhetők is, a beteg végre mégis csak áldozatává válik a betegség folytán kifejlődő általános elgyengülésnek, kahexia-nak vagy más, intercurrens betegségnek. Igen gyorsan (hat hónap —egy év) halálra vezető esetek (Debove, Malherbe) is ismeretesek. A mykosis fungoides a meglett életkor betegsége, fiataloknál csupán kivételes. Férfiakat sokkal gyakrabban támad meg, mint nőket. A szöveti vizsgálat a praemykosis-os szakban természetesen az erythema, illetve a dermatitis vagy az urtica-knak megszokott szerkezetét mutatja anélkül, hogy azoknak histogenesise a mykosis fungoides-re jellemzőnek volna tekinthető. A szövetelemeknek sajátos eltérései inkább a neoplasia-s szakban nyilvánulnak. Az elváltozás lényege a kötőszövetben székel. A hám csupán másodlagos, következményes elváltozásokat mutat olykor szabálytalan ki- szélesedésében («secundser akanthosis» Unna) vagy másodlagos pyogen fertőzésektől okozott destructiók alakjában. Az irhában a rostos kötőszövet helyét diffus sejtes beszűrődés foglalja el, mely a szemölcstestekben kevésbé kifejezett, ellenben mélyen leterjedhet a bőralatti kötőszövetbe, itt-ott a kötőszöveti gerendázattól tagolva. A beszűrődés az elváltozás kezdetén elsősorban a vérerek szomszédságában, de később a megtámadott részlet egész kötőszövetében sűrűn felhalmozódott lymphocytákból, fix kötőszöveti —, plasma — és eosino- philsejtekből tevődik össze. Épen az eosinophil- és plasmasejteknek dús jelenléte a mykosis-nál kétség esetén histologice is megkülömbözteti e bántalmat a leukaemiás és pseudoleuksemiás elváltozásoktól, melyeknél e sejttypusok állandóan hiányzanak (Paltauf). Hizlalt sejtek nagyobb vagy kisebb számban, de rendesen találhatók és pedig leginkább az erek körül, csoportosulva, de elszórva a kötőszövet elemei között is. Helyenkint óriássejtek is láthatók. E be- szűrődésen kívül feltűnnek az érelváltozások is. A számos obliterált s csupán az övező rugalmas rostokról felismerhető verőér és thrombotizált gyűjtőéren kívül a persistáló erek tágultak, sokszor tátongok, proliferált endotheliummal. A felületes irharétegben többnyire intensiv vizenyő s tágult nyirokhézagok észlelhetők. A betegség okát illetően teljes homályban vagyunk. Az bizonyos, hogy a betegség nem öröklődő. A francia szerzők (Bazin, Ranvier, Gillot, Demange, Debove, Pelissier, Besnier, Hallopeau) általában lym- phogen eredetűnek1 s részben a leuksemia-val hozták bizonyos, azonban tényszerű bizonyítékokkal nem támogatható vonatkozásba. A másik fölfogás (Kaposi, Port, Funk, Heitzmann stb.) a börsarcomatosis egyik változatának tartotta, azonban a mykosis fungoides ama jellemző tulajdonsága, hogy az egyes elváltozások a betegség bármely 2 2 cDiathése lymphoide v. lymphogene», /lymphadenie eutanée».
