Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
A dermatologia történetének vázlata
35 hatatlan híve, míg az utóbbi úgy mint Hébra és Kaposi is az unista (a vene- reás fekély és syphilises primseraffektio azonos fertőzésen való alapulása, ragályazonosság) tanok híve még 1874-iki tankönyvének megjelenésekor is.1 Poór Imre, Schwimmer Ernő <£s Géber Ede-nek a XIX. század utolsó évtizedében bekövetkezett elhunytával befejeződik a magyar dermatologiában az úttörők korszaka. Öröküket egy újabb nemzedék vállalja, melynek működése az elődökével még itt-ott érintkezik s melyből egymás után válnak ki, hogy csak az elhunytakat említsük, Havas* Adolf, Róna Sámuel, Marschalkó Tamás nevei. Közülök Róna Sámuel (1857-—1910) Schwimmer tanítványa, majd Szt István kórházi osztályának örököse, tevékeny részt vesz a dermatologiai discussiókban. Számos dermatologiai tárgyú dolgozatán (lichen kérdés, lnpus erythematodes, ekzema kérdés, a genitaliák fekélyes folyamatainak setiologiai különbözősége stb.) kívül ír egy értékes propedeuti- kát, azonban dolgozatainak túlnyomó része a venereás betegségek terén mozog. «Venereás betegségek» címmel írt műve két kiadásában (1893, 1903) sokáig tankönyvül szolgált. 1899-ben rk. tanári címet nyert. Havas Adolf (1853—1917) c. r. k. tanár, főképen mint kitűnő előadó vált ki. Előadásaiban a Hebra- Kaposi-iéle iskola egyik késői kiváló exponense. A bécsi iskola konzervatív therapiájának mestereként s a legrégibb magyar dermatologiai osztály 60 éves tradícióihoz alkalmazkodva vezette hét éven át a Poór Imre, Schwimmer és Róna örökségeként átvett osztályt. Marschalkó Tamás (1862—1915), Neisser boroszlói klinikáján nyeri dermatologiai képzettségét. Előszeretettel dermato- histologiai thémákkal foglalkozott s midőn 1897-ben Géber utódjaként a koiozs- vári egyetem tanszékére kinevezték, Apáthy István tanártársa laboratóriumában különösen az Apáthy-ié\e festési eljárásokat használta ki dermatologiai célokra. Neisser biztatására belemélyedt a plasmasejtek tanulmányozásába s e téren Unna-xal polémiába is keveredett. Szövettani tárgyú önálló dolgozatai vannak a rhinoskleroma-ról, a Mikulicz-léle sejtekről, a protoplasmarostokról. a dermatomyoma-ról, a Röntgen sugaraknak a ráksejtekre gyakorolt hatásáról stb. Therapiai cikkei leginkább az aktuális salvarsan therapiára vonatkoznak, mely szert talán túlzott enthusiasmusszal karolt fel. Nem terjeszkedünk ki itt a történelmi részben az ezidőszerint közöttünk dolgozó magyar dermato- logusok munkájára, mivel bármily becses legyen is a tudomány számára az, amit munkásságukkal alkottak, működésük még nincs lezárva s így annak méltatása a subjektiv hatásoknak kitett kortársnál objektivebb jövőnek van fentartva. Eredményeik, felfogásuk és irányzataik a tudományos vita tárgyai lehetnek, de nem a pártatlan históriai megítélésé. 1 L. bővebben Poór F. «A dermatologia evolúciója a XIX. században» 1913. 48—54. 1., valamint ugyancsak Poór F. «A syphilis kórtana és gyógyítása» 1914. c. munka történelmi részében. 3*
