Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Részletes dermatologia - Fajlagos fertőzések következtében keletkezett bőrbántalmak - Növényi szervezetektől előidézettek
338 Az intertrigo parasitaria marginata. Az intertrigo parasitaria marginata 1 leginkább a combhajlatban, azután a hórialjban, elhízott nőknél a lecsüngő emlők alatti redőben jelentkezik, különösen olyanoknál, akiknek bőre e helyeken hiányos tisztaság, bő izzadás vagy egyéb, kóros váladékok (fluor) hatása alatt kimaródott. E helyeken a bőr kipirul, nedvezővé válik s heves viszketés jelentkezik. A hámjától fosztott bőr kedvező talajt nyújt kü- lömböző másodlagos gombás fertőzéseknek, amilyenek a trichophyto- nok, a mikrosporon furfur, minutissimum stb., mely gombák megtelepedve pathogen hatásukkal fokozzák a gyulladást. Fennállása alatt a szőröket nem bántja, felületes marad. Kezelés hiányában a bántalom igen hosszú ideig (5-—15 év) elhúzódhatik. Voltaképen tehát a szóbanforgó elváltozás nem tekinthető önálló bántalomnak, azonban mint kórkép rendkívül jellemző. Král egy, a trichophytonok családjához tartozó külön trichophyton-változatban a kórkép fajlagos okozóját vélte feltalálni, de lelete más oldalról megerősítést eddig nem nyert, noha kétségen kívüli, hogy a másodlagos fertőzés többnyire trichophyton gombáihoz van kötve. Gyógyítása a nedvezés és gyulladás ellen hűtőborogatások (hígított Burow-oldat), később jódtinctura, vagy 1—5%-os hydrarg. prsec. album-os kenőcs. Az epidermophytiasis. Epidermophytiasis2 alatt elsősorban a bőr természetes redőiben, leggyakrabban a lágyékcombhajlatban, nem egyszer az ujjak között (Sabouraud) s ritkábban a testfelület egyéb részein kiterjedtebb területekre is elterjedt, a Sabouraud'-féle epidermophyton-tói okozott bőrelváltozást értjük. A kórképnek kétféle változata ismeretes, ú. m. a körülírt és a szétterjedő. A körülírt typus lassan, vontatva fejlődik ki, idősültebb lefolyású, perifériás terjedésű, elevált, bővérű szélű, közepén való spontán gyógyulásra s a gyógyult részeken ismételt kiújulásra (de nem koncentrikus körökben, mint a trichophytiasis superficialis!) hajlamos s exacerbatioja-kor szegélyén fokozott hypersemia és duzzadástól kisérve savótartalmú hólyagocskáktól övezett lsesio. mely leggyakrabban a lágyékcombhajlatban, kövérebb nőknél az emlőalatti redők- ben, ritkábban a hónaljban s az ujjak között észlelhető. A hasonló elhelyeződésű erythrasma-tói megkülömbözteti annál élénkebb piros színe, az exsudatio nagy mérve, mely hólyagocskák képződésére vezet, mely utóbbiak az erythrasmánál mindig hiányoznak. A szétterjedő typus, melyet Dudumi és Nicolau, Alexander (1912), W. Fischer (1915) és Poor F. (1916) dolgozatai után ismerünk, a testfelület bármely részletén mint nagyszámú, bőven hámló folt jelenik meg. E foltok egymással összefolyva tenyérnyi vagy nagyobb kígyózó vagy virág- füzérhez hasonló alakzatokban rendeződnek el s explosiv kitöréssel hevenyés lefolyást mutatva, hamarosan nagy bőrterületeket lep el. 1 2 1 Az elnevezés Besniertől ered. Syn : ekzema marginatum Hébra. 2 Syn. : ekzema marginatum Hébra. Elavult elnevezés: herpes inguium ( Bärensprung ).
