Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
A dermatologia történetének vázlata
29 tologiai működésében a korában Párisban uralmon volt Bazin-Hardy-féle tanokhoz szít, kiegészítve ezeket önálló felfogása mellett a korában szinte megdönthetetlennek tartott Rokitansky-U\e krázistannal. Felállított dermatologiai rendszerében 1 sajátos eklekticismus nyilvánul, s abban a francia és a bécsi hatás egyaránt jelentkezik. A bőr mechanikai, chémiai és physikai traumáin kívül csupán a bőr felszínén a növényi és az állati parazitáktól előidézettt betegség- folyamatokat ismeri el «idiopathiás», azaz oly bántalmaknak, melyeknek oka a bőrön vagy a bőrben és kizáróan csak ott van, holott a többi bőrelváltozásról az a felfogása, hogy azokat endogen ártalom hozza létre a keringéssel odasodort Vér közvetítésével, azaz, hogy azok nem mások, mint kisebb-nagyobb jelentőséggel bíró, avagy a kórképben egyenesen domináló jelenségei valamely oly, az organismusban rejlő betegségnek, mely Inematogen pathogenesis útján termeli a részben banális, irtás esetben jellegzetes bőrelváltozásokat.1 2 «A belső szervek kölcsönös együttműködési viszonyban állnak a bőrrel: azért amazok betegségei a külömben ép bőrön is együttérzően nyilvánulhatnak» — írja 1878- ban. Poór e felfogását abban a korban hangoztatta, midőn a Hébra-íéle irányzat a maga idiopathiás és lokalizáló tendentiájával úgyszólván az egész világon diadalútját járta s így nem csodálkozhatunk, hogy felfogásának akkor alig akadt híve, vagy félreértették, holott a modern dermatologia napjainkban úgy az idiopathiás, mint az azóta felmerült neuropathologiai irányzat elhagyására mindinkább az elváltozások egy tetemes hányadának haematogen úton való származtatásának alapjára helyezkedik — amelyet Poór I. már több mint félszázaddal ezelőtt hangoztatott. Hebra-nak az a szinte históriaivá vált kísérlete, midőn a krotonolaj be- dörzsölésével előidézett mesterséges bőrgyulladást, mint «krotonekzema»-1 az ekzemabetegségnek paradigmájává tette, évtizedekre kiterjedő vita tárgya lett mindenütt, ahol a dermatologiát művelték. Szinte a bécsi iskolához való tartozás kritériumának tekintették a Hebra-féle ekzema felfogáshoz való ragaszkodást s Kaposi dermatologiájának még a 80-as években megjelent kiadásában is akként nyilatkozik, hogy mindég módunkban áll bármely egyén bőrének, akármelyik részletén az ekzema-t mesterségesen előidézni. Poór, amint azt 1868-ban a bécsi iskola merev felfogását képviselő Schwimmer-rel szemben kifejti,3 éles .ellentétben áll e felfogással. Elkülöníti az artefakt dermatitis-eket a velük anatómiai szerkezetben egyező, de a genesis, a lefolyás, a therapia látószögéből egészen más megítélés alá tartozó valóságos ekzema-tó\, melynek localis genesisét mindég endogén-nek minősíti s melynek előidézésénél figyelmeztet az e bántalomnál szerinte alig hiányzó gastricismusra (632 ekzemás betege közül csak kilencet talált enélkül, mint ekzema tanulmányában később [1870] írja). Oly nézet, melyet a legújabb vizsgálatok (Spietthoff) igazolni látszanak. Az endogen oki tényezők között azonban indokolatlan nagy szerepet juttat a malaria-nak. Ma úgy tudjuk, hogy számos s a legkülömbözőbb természetű tényezők a bőrnek oly kóros túlérzékenységet kölcsönözhetnek, hogy az a legcsekélyebb ingerre az ekzema képének megfelelő reactióval válaszol, mig a bannalis irritatiós gyulladás minden bőrön előidézhető, ha azt excessiv és tartós chémiai vagy physikai ingerek érik. Ugyancsak hsematogen eredetűnek tartja Poór a psoriasis-t, a prurigo-1, az asphyxia localis-1, melynek egyik első esetét közli 1863-ban, a lupus erythematodes-t, az erythema exsudativum-ot s a pemphigus csoport egyes komponenseit, de e bántalmakat egyúttal a malaria-val is oki kapcsolatba hozza, amit az azóta eltelt idő ép oly kevéssé igazolt, mint az ekzemá-nak, psorinsis-nak, pemphigus-nak, az erythema exsudativum-nak vagy plane naevus flammeus-nak Schwimmer-tői vallott neuropathologiai felfogását. Az arthropathiáknak a psoriasis-szal való oki kapcsolatát — amint Brocq is kiemeli — az irodalomban elsőízben Poór I. veti fel s az elsők egyike, ki e betegségnél az öröklésnek juttat szerepet (31-4%). 1860 és 1864-ben foglalkozik a scrophulosis-nak — melyről 1861-ben (20 évvel Koch felfedezése előtt ! )l intuitive megjegyzi, hogy valószínűleg azonos a tuberculosis-szn\ — bőrön való nyilvánulásával. Eltér a francia iskola felfogásától is, melynek főképviselője Bazinv mint Lenglet írja, a lupus alatt nem egy önálló betegségtypust ért, hanem átveszi a régibb szerzőktől a «lupus syphili1 L. Poór F. «A dermatologia evolúciója a XIX. században» 22. 1.- Gyógyászat 1862, 1024—41. 1. — Prager Vierteljahrschr. 1864, 120. 1. 3 L. Gyógyászat 1868, 141. h, továbbá; «Az ekzema fogalma» Gyógyászat 1870, valamint Gyógyászat 1878, 445., 501. 1. « Gy—t 1861, 495. 1.
