Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
A dermatologia történetének vázlata
prostituáltak részére Tóth Nép. János vezetése alatt. Tóth 1865-ben a hivatása gyakorlása közben szerzett kiütéses tifusz áldozata lett s utóda Mezei Adolf lett. Mezei 30 éven át vezette az osztályt. Utána 1897—98-ig Róna, 1898—-1910-ig Havas, majd 1910—1917-ig Poór Ferenc következtek. 1912-ben az osztály a Szt- István-kórháznak egy új három pavillonból álló modern és jól felszerelt épületébe (320 ággyal) hurcolkodott át. Poór F.-nek az osztálytól való megválása után egy-egy nőgyógyászati (Szili) és egy prostituáltak nőgyógyászati (Nádory) új osztály egyenkint 100 ággyal választatott le az eredeti nagy osztálytól. 1893-ban Új Dologkórház (Kún-utca) primitiv négy szobájából szerveztek egy új bujakóros osztályt, melyet 1897-ig Róna, 1898-ig Havas, 1900-ig Török, 1910-ig Nékám, s azóta Bgsch vezet. 1900-ban a budai Uj-Szt-János-kórbázban a bőrbetegek részére rendel Nékám, 1905—10-ig Poór Ferenc, 1910 óta Guszmann József, ki azóta a kórház régi épületében női osztályt is kapott. 1919-ben a Zita-kórházban szerveznek Beck Soma vezetése alatt egy új dermatologiai osztályt. Ambulatoriumok : Az irgalmas-rend budai kórházában 1897 óta Tauffer Emil, Basch Imre (időközben ágyakat is kap), 1910 óta Notthaft Antal vezetésével. — A Poliklinikán 1874—75-ig Schwimmer, 1883—1900-ig Havas, azóta Török Lajos rendel. — Az izr. hitközség kórházában 1900 óta Justus, a Bródy Adél gyermekkórházban 1898—1919-ig Beck Soma, a kereskedelmi kórházban Török, a. szt. Margit kórházban Deutsch A. rendel. Az első dermatologiai tanszéket Magyarországban Kolozsvárott állítja fel az állam 1874-ben, melynek tanárául Hébra hivatott tanítványát Géber Edét (1840—1891) nevezik ki. Utóda 1897—1915-ig Marschálkó Tamás (1862—1915 . 1918-ban Veress Ferenc. — Budapesten 1884-ben Schwimmer egy szobát kap az orvoskari központi épületben és engedélyt az ambulantia tartására. Előadásait azonban a Szt-István-kórház nagy osztályán tartotta. 1892.-ben ambula- toriuma tanszéki jelleget nyert s egy szobácskával kibővítve a földszintre került. 1894-ben tanársegédet, gyakornokot s 500 forint évi átalányt kap. Schwimmer halála (1898) után a helyettesítéssel Nékám Lajos bízatott meg, ki 1910-ben a szakma nyilv. rendes tanárává is kineveztetett, 1911-ben pedig a régi Kovácsféle épületet kapta meg, megfelelő átalakítással és felszereléssel a klinika számára. A pozsonyi Erzsébet-egyetem dermatologiai tanszékére 1918-ban kinevezett Veress Ferenc állását már nem foglalta el. A kezdetleges viszonyok — tanszékek, laboratóriumok, könyvtárak és a valódi tudományos élet hiánya, kórházi specialis osztályok kis száma stb. — melyek hazánkban a múlt század folyamán a dermatologia fejlődése elé is akadályt vetettek, egyszersmind elzárták az érvényesülés útját is nem egy hazai dermatologus elől. Másrészt az a körülmény, hogy az ötvenes-hatvanas évek provinciális jellegű Pestje nem nyújthatta sem azt a környezetet, sem a nagyobb igényű boldogulás lehetőségeit úgy, mint a nagy külföldi világcentrumok, oka lett annak, hogy honfitársaink közül többen végleg külföldön telepedtek meg s ha a hazai oktatásra nézve el is vesztek, kárpótoltak bennünket azzal, hogy közülök világhírre küzdve fel magukat, a magyar névnek nimbuszt s maguknak dicsőséget szereztek. Ilyenek voltak a Párisban élt kiskéri születésű Gruby Dávid a trichophyton és kórokozó bypbomyceták egész sorának genialis felfedezője, továbbá Hebra tanítványa, munkatársa és katedráján utóda Kaposi Móric, Sigmund Károly, Lang Eduard, Vajda László, a bécsi egyetem tanári karának elitjei. Említettem, hogy disciplinánk intenzivebb, önálló művelése hazánkban a XIX. század ötvenes éveiben veszi kezdetét s hogy e korszak irányait, igazságait és tévedéseit egyaránt megismerjük, ahhoz szükségesnek vélem, hogy azoknak, akik ezidőben e szakma hazánkban elismert képviselői, vezéralakjai voltak, eszmemenetét kövessük, ügyelve arra, hogy a történeti objektivitás fonalát el ne veszítsük. A század derekán a dermatologia tudományos művelése Poór Imre, Schwimmer Ernő és később Géber Ede nevéhez fűződik. Poór intenzív működése 1853—1880. évek közé esik. Utolsó dolgozata 1888-ban jelent meg. Schwimmer működése 1868—1898., Géber Edéé 18/2—1891. évek közé esik. Közülök az időrendben első Poór Imre, ki, miután Budapesten a belgyógyászati tanszék mellett volt tanársegéd, 1858-ban a dermatologiából habilitálják, 1871-ben rendkívüli tanári címet nyer. Párisban és Bécsben végezte dermatologiai tanulmányait, az előbbin Hardyt, Ricord-ot, Cazenave-t és Devergie-t, az utóbbi helyen különösen Hebra-t, Rokitansky-i, Oppoltzer-t hallgatva. Derma28
