Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)

Részletes dermatologia - A méhenkívüli életben szerzett ártalmak következtében kifejlődő bőrbántalmak - Komplex oki tényezőktől előidézett gyulladások - Az ekzemás bőrgyulladások

185 a bécsi iskola feje az ekzema okának tisztán a bőrben való rejlését állítja s azt irritatióval bármikor előidézhetőnek véli s paradigmájaként a krotonolaj bedörzsölésével előidézett bőrgyulladást («krotonekzema») állítja be. Hebrának felfogását Kapusival élükön a német-osztrák dermatologusok úgyszólván kivétel nélkül magukévá tették s az ekzema kizáróan exogen eredetét szinte dogmává merevítették, melyekhez a bebizonyított tényekkel szemben is soká ragasz­kodtak. Magyarországon a 60-as években Poór Imre mint Hardy tanítványa, mesteréhez közelállóan endogen tényezőkkel magyarázta az ekzemát s kü­lönösen az idősült maláriában vélte nemcsak a valódi ekzema, hanem a «dartres»-ok (psoriasis stb.) okát s hevesen támadta a Hebra-féle felfogást, melyet nálunk Schwimmer képviselt. Ez utóbbival polemizálva (Kir. Orvos Egyesület 1866) teljesen elkülönzi az ekzemát az artefakt bőrgyulladásoktól. A valódi ekzemát az artefact dermatitistől lefolyásában különbözteti meg : az ekzema «rohamonkint ég és viszket, külvilág] újabb ok nélkül is időszakon­ként terjed, sokszor ismétlődve vizenyős izzadmányt áraszt s eloszlatás után magától visszatér». Az ekzema belső orvoslása mellett foglal állást s különösen a chinint speeificumnak tartja, holott a bécsi iskola -—- nem is annyira maga Hebra, mint utódai — a kizárólagosan külső kezelés hívei. Az ekzema endo- és exogen származásának vitája a XX. század elejére is átnyúlt és sok fogalomzavarra szolgáltatott okot. Besnier az elváltozás anatómiai meghatározásából indulva ki, épen a kórok sokfélesége miatt az «ekzema» fogalmat, az »ekzematisatio»-val ajánlotta felcserélni. 1887-ben Unna ekzema seborrhoeicum elnevezéssel bizonyos kórképcsoportot helyezett előtérbe s azt az ekzema paradigmájának nevezte s az ekzema okozójaként egy morococcwsnak elnevezett mikrobát írt le. Felfogásának több tekintélyes híve akadt, míg Török azt élesen meg nem támadta s a morococcusról Sabouraud kimutatta, hogy azok nem egyebek, mint staphy- lococcusok. E csoport componenseit ma inkább a seborrhoeás betegségek között tárgyaljuk. A 90-es években a bakteriológiai sera legmagasabb lendületének idején különben az ekzema legkülönbözőbb typusainak parasitser eredetét töb­ben (Audry, Saboraud, Leredde) vitatták, épúgy mint előbb, a neuropathologia divatja alatt az ideges eredést (Auspitz, Schwimmer). A Hcbratól ismertetett ekzema marginatum parasitser származása kiderülvén, azt ma már az ekzemá- tól elkülönítve tárgyaljuk. A ma aktuális felfogásokat az setiologiai részben értékeltük. a A dermatitis artelicialis. jDermatitis arteficialis1 alatt a bőrnek vérbőség, savós kiizzadás és a hámképződés zavarával jellemzett oly gyulladásos reactióját ért­jük, mellyel a normális érzékznységű bőr az olyan exogen, külső inge­rekre válaszol, melyeknek kémiai vagy fizikai hatása intensivebb annál, mint amit a bőr normális viszonyok között szerkezetében való megváltozás nélkül el bír viselni. Míg tehát az ekzemánál a bőrnek különböző okoktól feltételezett túlérzékenysége van jelen, addig a dermatitis arteficialisnál a bőr érzékenysége normális, csupán az ár­talmas inger fokozott. Az exogen ingerektől előidézett ilyen bőrelváltozások sem kelet­kezésükben, sem szöveti szerkezetükben vagy pathogenesisükben az ekzemánál tárgyalttól nem különböznek, amiért azoknak leírását az ismétlések elkerülése végett e helyen mellőzzük. Lényegesebb a kü­lönbség az elváltozások elhelyezkedésében s az egész kórfolyamat (nem az egyes elváltozások !) lefolyásában. A dermatitis arteficialis első eruptiója mindég ott támad, ahol az exogen ártalom a bőrre hatott és sok esetben csupán arra a bőrrészletre is szorítkozik. Elő­fordul azonban, nem is ritkán, hogy az artefakt bőrgyulladás kiter­jedésben túlhaladja azokat a határokat, melyekre az exogen ártalom 1 Syn. : ekzema arteficiale, ekzematisatio, ekzematoid dermatitis.

Next

/
Oldalképek
Tartalom