Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Részletes dermatologia - A méhenkívüli életben szerzett ártalmak következtében kifejlődő bőrbántalmak - Komplex oki tényezőktől előidézett gyulladások - Az ekzemás bőrgyulladások
183 mélységében, a lemez elülső része elválik s mindig előbbre tolódik, anélkül, hogy mögötte újonnan képződő követné s hovatovább az ujj teljesen nélkülözni fogja a körmöt. Máskor tökéletlen a fejlődés és a kemény lemez helyett félig lágy képlet keletkezik vagy pedig az egyenetlen képződés miatt a körömfelületen sajátos horpadások (koilonychia, spoon nails) fejlődnek ki (Ball, R. Crocker, Heller). A köröm elváltozásai felette kellemetlenek az egyénre nézve nemcsak kozmetikai szempontból, hanem azért is, mert mindennapos teendőiben (ruhabegombolás, nőknél kézimunka stb.) akadályozza. Az ekzema szöveti képe, gyulladásos folyamatról lévén szó, nem állandóan egyforma, hanem majd az egyik, majd a másik pathologiai jelenség az uralkodó benne. A legjellemzőbb elváltozások: 1. A kezdeti szakban (stad. erythematosum) az irha és a bőrszemölcsökben az erek tágulása, vizenyő, majd a tövises réteg beszűrődése számos vándorsejttel, az erek mentén itt- ott az erythrocyták kivándorlása és kereksejtes beszűrődés észlelhető. 2. Az előbbi elváltozásokkal vegyesen a következő szakban (stad. papulo-vesiculosum) az erekből kilépett savó egyes gócokban a tüskés réteg sejtjei közé nyomul, az epithelrostokat egymástól szétnyomja (spongoid elváltozás Unna v. spongiosis). A savós izzadmány szaporodásával a spongoid-szakban megnyúlt rostok nem bírván a feszülést követni, elszakadnak, a savógyülem a tüskés rétegben székelő epitbelialis hólyag képét ölti fel s a hólyag szélén a sejteket a feszüléssel arányosan egymáshoz sajtolja. A hólyagok az exsudatióval arányban növekednek, összefolynak s mind feljebb jutnak a szaruréteghez, szabad szemmel is felismerhetőkké válnak. További sorsuk vagy a felszívódás, vagy a felpattanás (stad. madidans), pörkképződés (stad. crustosum), illetve a geny- keltő coccusokkal való fertőzés esetén az «impetiginisatio». 3. A spongiosisszal egyidőben a hám vizenvője az elszarusodást is befolyásolja s az elfajulás a parakeratosis képét mutatja, azaz a szemcsés réteg s vele a keratohyalin (eleidin) részleges eltűnésében s helyette a sejtmagoknak a normálisan magot nélkülöző szarurétegben való megtartásában nyilvánul. A parakeratosisnak változó terjedelme adja meg az ekzema hámlásának lemezes, pikkelyes vagy korpaszerű voltát, t. Jellemző még az ekzemára, különösen az idősültre, a tüskés réteg sejtjeinek fokozott burjánzása, azaz az akanthosis s ezáltal az egész réteg kiszélesedése, túltengése, ami legszembeötlőbben az epitbellécek kiszélesedésében, evvel letompulásában s párvonalasan a bőrszemölcsök megnyúlásában nyilvánul. Az ekzema oktana. Már az ekzema definitiójában hangsúlyoztuk, hogy a betegség támadásának alapja a bőrnek túlérzékenysége, mely lehetővé teszi, hogy normális körülmények között a bőrt gyulladásban kifejeződő reaktiv tevékenységre egyáltalán nem ösztönző mérsékelt ingert alkotó különböző fizikai és kémiai tényezők azon gyulladást váltsanak ki. Ez a túlérzékenység lehet világrahozott, az elődöktől öröklött dispositio, de lehet szerzett s ez utóbbi esetben a legkülönbözőbb előző pathologiai folyamatok következménye. így látjuk, hogy a szervezet táplálkozási, illetve felszívódási viszonyainak megváltozása folytán kellőképen szét nem bontott, a vérhez idegen (terhességi, lactatiós, fogzási ekzemák), s még inkább a fajidegen anyagoknak a keringésbe jutása, az anyagcserének részben ismert (diabetes, arthritis, a gyomor hyper- és hypoaciditása, Poor I. [1870] 632 ekzemás betegénél csupán 9-et talált gastricismus nélkül), de nagyobb részben merőben ismeretlen chemismuson (csecsemőkori ekzemák) alapuló zavarai, vesebántalmak, autointoxicatiók, azok a bonyolult s kellően még meg nem magyarázott folyamatok, melyeket a diathesis elnevezéssel illetünk, esetleg szerves pathogen anyagoknak (endotoxin) felszívódása (malaria stb.), az egyes szervek, illetve sejtcsoportok között fennálló hormonális korelativ viszonyok
