Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Részletes dermatologia - A méhenkívüli életben szerzett ártalmak következtében kifejlődő bőrbántalmak - Komplex oki tényezőktől előidézett gyulladások - Az ekzemás bőrgyulladások
ISO Az ekzema. Elczemának 1 a bőrnek komplex setiologiai tényezők hatása alatt kifejlődött s szerzett vagy világra hozott túlérzékenységén, illetve csökkent resistentiáján alapuló, vérbőségben, savós kiizzadásban, valamint az elszarusodás zavarában s subjective élénk, kínzó viszketésben nyilvánuló gyulladását nevezzük. A folyamatnál az esetleges külső inger a kiváltó ok. A teljesen azonos kórképet mutató, azonban excessiv külső ingerekkel bárkinél bármikor előidézhető banális bőrgyulladásoktól (dermatitis arteficialis) az ekzemát épen ez az endogen setiologiai tényezőktől (dispositio) feltételezett túlérzékenység, valamint a betegség támadásának és lefolyásának többé-kevésbé eltérő volta különbözteti meg. Az ekzema lehet hevenyés vagy idősült. A hevenyés ekzema (ekzema acutum) élénk nem egyszer szinte tűrhetetlen viszketés közben szabálytalan vagy remittáló jellegű hőemelkedés kiséretében, de sokszor anélkül, az ép bőrön kisebb-nagyobb gócokban beszűrődött vérbő alapon (stadium erythematosum) csoportokban jelentkező pontszerű, majd gombostűfejnyi göbös alakelemekkel kezdődik. A göbök hegyén csakhamar apró, víztiszta mikróbamentes savót tartalmazó bólyagocskák jelennek meg (stad. papulo-vesiculo- sum). A megtámadott bőrrészletnek a vérbőségtől feltételezett kipirulása ritkán hiányzik, még leginkább a vastag szaruréteggel borított testtájakon (tenyér, talp). Ezt a hiányt az utóbbi tájékok bőrének a szaruréteg vastagságától feltételezett kisebbfokú áttetszősége s a nagyobb feszültség folytán az erekre gyakorolt fokozott nyomással magyarázhatjuk. A gyulladás fejlődése sokszor oly rohamos, hogy a vérbőséges szakkal úgyszólván egy időben jelentkeznek a papulo-vesiculák is. A göbök tetejét elfoglaló hólyagocskák fedelének leválásával savó- tartalmuk kiürül, mely nedvezővé teszi az elváltozás felületét (stad. madidans s. rybrum), majd a savó szilárd anyagának beszáradásával azon sárga- vagy barnásszínű pörkök képződnek (stad. crustosum). A nedvezés szűntével a pörkök lehullanak, a bőr újra hámosodik, de az új szaruréteg eleinte vékony és a rendesnél szárazabb lehet. Ilyenkor könnyen bereped és e repedések hálószerű piros erezet gyanánt látszanak (ekzema craquelé, e. fendillé = szakadékom7 e.). A gyógyult helyeknek finom, lemezes vagy korpaszerű hámlása még sokáig fennmaradhat, sőt a papulo-vesiculás kiütés nem ritkán ismétlődik. Amennyiben a kiizzadás nem oly rohamos, a képződött hólyagocskák nem nyílnak fel, hanem tartalmuk felszívódik s a folyamat a hámképződés zavarától feltételezett pikkelyképződéssel vagy korpádzással (st. s-quamosum) befejeződik anélkül, hogy az ekzema nedvezővé vagy pörkössé vált volna. Az ekzema jelenségeit mindenkor élénk, olykor kínzóvá váló viszketés kiséri. Az elváltozás jelentkezhetik rohamosan, egy időben lepve el a bőr kisebb-nagyobb felületét vagy egymásután, szakonkint fejlődik ki több gócban. Alkothat összefüggő területet vagy ép bőrtől megszakított gócokat, nem egyszer egymástól távoleső testrészeken. Gyakran szélein terjedve progrediál, máskor egyes bőrrészleteket átugorva 1 Syn.: ekzema constitutionale, eccémevrai (Besnier), ekzematosis, ekzema tisatio. diathesises ekzema. A régibb magyar irodalomban : izzag. /
