Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Részletes dermatologia - A méhenkívüli életben szerzett ártalmak következtében kifejlődő bőrbántalmak - Komplex oki tényezőktől előidézett gyulladások - A bőr részleges gyulladásos vérbőségei
164 Szöveti képe változatos aszerint, hogy melyik szakában került az elváltozás górcsői észlelés alá. A gyulladás jelenségei azonban, noha természetesen különböző fokban, mindég kifejezettek. A bőrszemölcsökben az értágulás és a gyulladásos érkörüli sejtes beszűrődés szembeötlő jelenség, de az irha a szemölcstest alatti rétegeinek erei is résztvehetnek a gyulladásos folyamatban. Más esetben fokozott savó kiáramlást látunk az erekből, amely vizenyő megduz- zasztja az irha kötőszöveti elemeit, vele a bőrszemölcsöket, kitágítja a nyirok- hézagokat. Fokozott és rohamosabb kiizzadásnál a hólyagképződésre jellemző histologiai képet látjuk, többnyire mint sub vagy intraepithelialis üregeket. Mindezek a jelenségek az erythema exsudativumnál a bőr felületes ereinek közvetlen bántalmazott voltára s a megbetegedés hsematogen létrejöttére utalnak. Okát illetően az erythema exsudativum multiformeról Philippson (1900) vizsgálatai óta tudjuk, hogy a bőrlsesio az irha felületes ereiben keletkező embóliák eredménye. Vitás azonban, vájjon ezt az embóliát a véráramtól a bőr ereibe sodort fajlagos, még eddig ismeretlen — mint néhány szerző hiszi, a polyarthritis ugyancsak ismeretlen kórokozójával azonos — mikrobák vagy genykeltő eoccusok (Finger), esetleg ezeken kívül egyéb mikroorganismusok metastasisai is okozhatják-e, mely utóbbi esetben nem tekinthetnők a bántalmat fajlagos betegségfolyamatnak, hanem a legkülömbözőbb betegségfolyamatok egyik részjelenségének, synd romájának. Mások (Pick, Mra- cek, Singer) viszont a gyomorbélhuzamban felszívódó, a bőrbe sodort amorph toxinanyagok reactiójának tartják. E. Freund súlyos oliguria és prostratióval járó esetekben a vizeletet és bélsárt elemezve, azokban csakugyan indolt és skatolt (indoxjlt és skatoxylt) phenolokat, setherkénsavat talált, azaz oly anyagokat, melyek a fehérjéknek bélbeli bomlásánál szoktak jelen lenni. A neuropathologiai felfogásnak, melynek Levőin és Schwimmer voltak képviselői, ma már alig akad híve. Gyógyítás. Nem lévén még tisztázott az erythema exsudativu- mot kiváltó alapbántalom természete, az elváltozás g}rógyítása sem lehet fajlagos. Emésztési zavaroknál purgantiak (keserűvíz, karlsbadi só, rheum stb.), arthralgiák esetén különösen a nátrium salicylicum ajánlható (3’0—5-0 gr p. die), esetleg az aspirin, kalmopyrin salipyrin stb. vagy a chinin (3-szor 0’30 p. die) adása indokolt. A helyi gyógyítás közvetlen célja a t/ővérűség csökkentése, az olykor szinte kínzó érzést kiváltó égetés, viszketés enyhítése, valamint az irritált bőrnek a külső izgalmaktól való óvása lesz. Alkoholos ecsetelés menthol, karbolsav, thymol hozzátételével csupán enyhe eseteknél ajánlatos, intenzivebb gyulladásnál inkább a hűtő borogatásokhoz (10 % alum, acetici 1—2°/0 vizes resorcinoldat) vagy hintőporokhoz folya-modunk. Erős viszketésnél a tumenol-bromocoll-cinkpaszta kitünően hathat. Rendelés: Rp. Menthol 1-0—3-0 s. Acid, cárból. F0—2'0 s. Thymol F0—3*0 Spirit, vini ad ÍOO'O M. D. S. Ecsetelésre. Rp. Tumenolammon. Bromocoll ää 2’5 Ung. Zinci oxyd. ad 500 01. lini qu. s. M. D. S. Kenőcs. Rp. Acidi salicyl 2-0 Zinci oxyd. Amyl ää 40-0 M. i). S. Hintőpor. ✓
