Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A syphilis kórokozója és a kísérleti ójtások
36 eredményt adó ójtást először Finger és Landsteiner végeztek (gummá- ból). Azonban az infectio lényegesen nehezebb, mint korábbi folyamatoknál minthogy a gummák kevés élő vírust tartalmaznak. Legújabban Arzt és Kerl (1914) positiv ójtásokról referálnak, melyet klinikailag typusos paralysis-es és tabes-es betegek liquor cerebrospinalis-ával végeztek. Érdekes, hogy az előzetesen anti lueses kezelésben részesült tabeses liquor-jával való inoculatio eredménytelen maradt. Házinyúlba még a spirochaeta előtti korszakban ójtották bőrtünetek produkálásával Siegel és Schulze a syphilist. Azonban Siegel kísérletei, melyeknek kapcsán a «cytorrhycles luis» elnevezés alatt egv új mikroorganismust iparkodott mint a syphilis okozóját feltüntetni, más oldalról nem találtak megerősítésre. Az első kétségtelenül positiv ójtást Bertarelli és Volpino végezték (1906) midőn a házinyúl elülső szemkamrájába való inoculatióval spirochaetákat tartalmazó syphilises kera- titist, sőt gyakran iritist idéztek elő. Ugyanazon évben többek közt hazánkban Scherber és Benedek végeztek hasonló eredménynyel ójfásokat. S lueses keratitis produkálása nemcsak a syph. korai termékeivel, de gummás szövet beójtásával is sikerült (Chirivino, Simonelli, Haensell). Hoffmarn E., Löhe, Uhlenhuth és Mulzer kísérletes vizsgálatai azután végleg bebizonyították, hogy a házinyúl syph. vírussal inficiálható s a majmok után a legalkalmasabb a kísérletezésre. A házi- nyúlba való ójtásoknál a lokális affectio produkálására a ParodiAóI először alkalmazott hereójtások különösen jól beváltak. Uhlenhuth és Mulzer (1911) szerint a házinyúlheresyphilis primíeraffectiójának klinikai képe három alakban jelentkezik ú. m. az ójtás helyén fellépő bő spirochíetatartalommal biró fekély, avagy a bőr alatt a here idült gyulladásában s végre a here burkainak kérges megvastagodásában (periorchitis syphilitica). Inliciált szövetrészleteknek subkután tasakba való elhelyezését Truffi és Tomasczewski biztos módszernek írják le. A herébe ójtott házinyúlak túlnyomó részének syphilise e tünetekben kimerül s ha a syphilis generalizálódását akarjuk elérni, akkor nagyobb sikerrel alkalmazható a vérpályába való ójtás. Generalizálódás esetén az észlelők a környéki mirigyek duzzadása mellett az ójtás helyétől távolabb papulafejlődést írtak le. Ily házinyúlak májával, lépével, csontvelejével az egészséges házinyúl, majom fertőzhető (Neisser). Gyűjtőeres fertőzésnél 6—10 héttel az ójtás után többnyire az orrnyilás körül támadó s spiroclnetát bőven tartalmazó apró tumorokat írtak le. Amint a felsorolt vizsgálatok igazolják, a syphilis nemcáak átvihető eyyeá állatfajokra, hanem azoknál többé-kevéáhé generalizáló dáór a iá képed. A kísérletek azonban azt is igazolják, hogy az állat- kísérletek eredményei nem vihetők át egyszerűen az emberre is és az állatok fogékonysága meg óem közelíti az emberét. Oly képletet, mely az embeii tertiaer óypliiliáóel volna analógiába hozható, eddig az állatoknál produkálni nem lehetett. Az exper. állati syphilis jobbindulatú, mint az emberi. Sohasem mutatja azt a romboló, egyes esetekben feltartóztathatatlan terjedésű, rosszindulatú folyamatot, melyet embernél produkálhat.
