Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A syphilis kórokozója és a kísérleti ójtások
33 A syphilisről rövid idővel ezelőtt még az volt az általános vélemény hogy az kizárólag az emberi nem betegsége s állatokra át nem vihető. Ámbár a lues contagiumának állatra való átvitele már HuNTER-t is foglalkoztatta, de nagyobb jelentőséget az inoculatiók csak a XIX. század derekán nyertek, midőn Auzias-Turenne, Diday, Sperino, és W. Boeck kísérleti sorozataikat közölték. Ójtásaik, melyek részben emberből állatra s onnan vissza emberre, részben emberről emberre történtek áíjphiliáatio elnevezés alatt váltak ismeretessé és korukban az egész világon feltűnést keltettek.* E kísérletekről elmondhatjuk, hogy azoknak ma már tisztán históriai értékük van s ha AuziAs-TuRENNE-nek sikerült is egyes állatokra, közte a majomra is az átójtás, kérdés marad, hogy vájjon az, amit átójtottak csakugyan syphilis volt-e valóban? A XIX. század közepén természetesen sem Auzias Turenne sem társai nem vonhatták ki magukat az akkor uralkodó ragály azonosság tana alól, hisz a primseraífectiót és a venereás (DucREY-féle) fekélyt csak 1852-ben választja el egymástól Bassereau. A syphilisatio hirdetői előtt még nem kristályosodhatott ki az az igazság, hogy a venereás fekély s a primaeraífectio két egymástól teljesen független contagium alapján keletkező két önálló betegség, hanem koruknak megfelelőleg azt vallották, hogy az ugyanazon contagium által okozott sánker bizonyos ismeretlen körülmények között általános alkati megbetegedést okoz, míg máskor lokalizált marad. «Unisták» voltak s így ma már. ámbár észleléseikről pontosan referáltak, meddő és lehetetlen feladat volna ójtásaik közül a mi korunk nézeteinek megfelelőket kiválasztani. Téves praemis- sákból indulva ki, szükségképpen téves conclusióra kellett jutniok. A kudarczot vallott ((syphilisatio» kísérletei után a syphilisójtások sora hosszú időn át nyugodott. Dogmává vált az a nézet, hogy a syphilis kizárólag az emberi nem betegsége s a kutatók a fősulyt a syphilises fertőzés útjainak és módjainak valamint a betegség klinikumának kidolgozására helyezték. A jelen század első éveiben a párisi Pasteur-intézetből indultak ki az újabb kísérletezések, midőn Nicolle és HAMONiE-nak előző sikert Ígérő kísérletei után Metchnikoff és Boux-nak végre 1903-ban sikerült a syphilisnek majomra való átójtása, mely ójtás specifikus volta később a spirochaeta pallida felfedezésével (1905) megdönthetetlen igazolást is nyert. Metchnikoff és Roux sikeres kísérleti ójtásai a kutatók egész sorát inspirálták s a syphilis átvitelét a legkülönbözőbb állatfajokra kísérelték meg, azonban ezideig cáupdn két állatfaj bizonyult fogékonynak a óyphilió inoculatiójára t. i. a majom éó a házinyúl. De még a majomfajok sem egyformán fogékonyak a spirochaeta p. irányában. Az ú. n. emberszabású — anthropoid — majmok, közte első sorban a csimpánz, utána a gibbon sokkal könnyebben fertőzhetők, mint az alacsonyabb rendűek (macaccus cynomolgus, sinicus és rhesus * Magyar nyelven e kísérleteket Poór Imre ismertette 1858-ban. (Orvosi Hetilap.) Poór: .1 syphilis kiirtana és gyógyítása. 3
