Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A syphilis általános kórtana
23 s nem egy esetben az egyén további sorsára végzetes módon befolyó elváltozásokat idézhet elő. Gyakoriak oly esetek is, amelyeknél a syphilis kizárólag mint a bőr betegsége folyik le s úgy a secundser, mint a tert.iser stádium elváltozásai csupán csak a bőrön mutatkoznak avagy a bőrön kívül legföljebb a nyálhártyák, inhüvelyek vagy csonthártya vonatik a bánta- lom körébe. Az esetek egy másik sorozatában s ezek a óúlyoáabbak a bőrön alig vagy épenséggel nem mutatkozik elváltozás s a betegség előszeretettel az ereket, gerinczvelőt vagy az agyvelőt támadja meg. Jendrássik (llJ08) hangsúlyozta, hogy könnyűnek látszó s alig kifejezett secundaer jelenségekkel járó infectio súlyosan megtámadhatja az idegrendszert. Jen- dkássik megfigyelését Finger és mások is megerősítik s magamnak is feltűnt, hogy azok a syphilisesek, akik később tabes vagy paralysisben betegednek meg, rendesen épen semmi vagy igen enyhén lefolyó bőrtünetekről, «könnyű syphilis»-ről emlékeznek meg. Tehát bizonyos antagoniómuá látszik fennforogni az egyes szervek syphilise között. A legtöbb szervezeten — mint említettem — a bőr és nyálhártya szövetei vagy másoknál a csont, a máj, a vérerek, zsigerek, agyvelő, gerinczvelő vagy a tüdő stb. sejtjei relative csökkent resistentiát tanúsítanak a virus ellenében s hozzátehetjük, hogy ezeknél az eseteknél a többi szerv szöveteit a virus nem igen szokta megtámadni, avagy tetemesen ritkábban. Ez a klinikai tapasztalat szinte szembeszökően demonstrálja azt a tényt, hogy egy éó ugyanazon vírust az egyénileg különböző conátitutiók különböző szöveteikbe lokalizálják. E különböző lokalizációnál Blasciiko az illető szer vérkeringési viszonyainak juttat szerepet, de e mellett kétségen kívül bizonyos már ismert és ismeretlen oly tényezők szereplését is fel kell tételeznünk, melyek az illető szervben fokozott ingert képeznek a kórokozó megtelepedésére, vagy oly kedvezőtlen körülményeket, melyek a megtámadott szerv resistentiáját csökkentve, a virus aktívvá válásának kedveznek. Ha a syphilis vírusának egyes szervekbe való lokalizálódása változik is és a sejtcsoportok egyénileg váltakozóan fogadják is magukba a vírust, az egyes szövetek e csökkent resistentiáját a véletlennek nem tulajdoníthatjuk. A megfigyelések halmazából kiviláglik az a tény, hogy míg a primaeralfectio ott támad, ahol a kórokozó benyomult a szervezetbe, addig a syphili óokozta későbbi elváltozások előszeretettel vagy azokban a szervekben támadnak, melyeknek szövetei a syphilis vírusa iránt sajátságos affinitással viseltetnek, vagy ott keletkeznek, ahol az illető organismusra valamely fokozott rendkívüli vagy tartós inger hatott be. Hogy az egyes különféle szöveteknek e csökkent resistentiája a virus ellenében rendes körülmények között nem bizonyos egyéni debilitáshoz van kötve, ámbár egy esetlegesen előrement trauma pra'disponálhatja is az illető szervet a virus megtelepedésére, amint alább az ingerek ily kiváltó szerepét tárgyalni is fogjuk, s hogy a virus iránti érzékenység nem függ kizárólag az
